Buborékangyalok
A misztérium ott érhető tetten, amikor az alkotó az ún. láthatatlan világból a látható világba az alkotást mintegy átemeli. A kiállításod kurátora (Máthé Andrea) szerint egyfajta ellentét feszül az alkotó lelkében a látható és láthatatlan világ között, mely feloldhatatlan, és teljesen természetes módon vezet a melankólia érzéséhez. Vajon az alkotás folyamata közben mit érez az a művész, aki végülis sikertelenül próbálja feloldani a feszülő ellentétet? Hiszen nem is tudna nem alkotni?
Amikor új képet kezdek festeni, nemritkán egy számomra is megmagyarázhatatlan feszültség lesz úrrá rajtam, de úgy gondolom, hogy ez mindenkire jellemző, aki a semmiből létre akar hozni valamit. A kép szubjektív üzeneteket hordoz, melyek lehetnek az én pillanatnyi személyes üzeneteim magamhoz, valakihez, valakikhez, és nyilvánvalóan nem szólhatnak mindenkihez. Amikor elkészül a kép, megteremtettem valamit, életre kel – így lesz életútja, története, és lesz halála is. Az üzenet befogadása számtalan tényezőtől függ, de biztosra vehető, hogy a kép minden nézőjére valamilyen hatást gyakorol. A hatás milyensége a befogadótól függ.
