Az elmúlás lassítása
Focht Anna restaurátor volt a meghívott előadónk a Kulturális Örökség Napjai alkalmából. Már a múzeumi világnap ürügyén is szerettük volna meghallgatni őt, de akkor sajnos betegség miatt elmaradt a tervezett előadás, illetve változott a programunk. Most újra alkalmunk nyílt arra, hogy még közelebbről megszemlélhessük a Márton Püspök Palástja vendégkiállítás legérdekesebb műtárgyait.
Jelenünk születése
„(…) a’ Sumeghi roppant templom kezednek csudálatos munkája.” – méltatja Steribig Gergely győri nyomdász Padányi Biró Márton püspök életének egyik kiemelkedő alkotását, a sümegi Urunk Mennybemenetele plébániatemplomot. [1]
Már negyedszer a palota színpadán
A Sümegi Zeneiskola tehetséges növendékei és tanárai adtak koncertet a Püspöki Palota szabadtéri színpadán, és nem most először, hiszen ez már hagyománynak mondható. 2023-ban volt az első ilyen alkalom, és akkor sajnos a zord időjárás elől behúzódtunk az udvari rendezvényterembe, de ezúttal kegyes volt hozzánk az Ég, és zavartalanul megtarthattuk a programot a gyönyörűen virító levendulák ölelésében.
„Maulbertsch jó utódja”
A Pünkösdöt követő szombaton, Mészáros György festőművész 75. születésnapja alkalmából nyílt meg az a retrospektív tárlat, mely négy évtized munkásságából nyújt egy válogatást. A kiállítás mintegy bepillantást enged akár a műhelymunkába is: hogyan születnek meg a monumentális templomi alkotások, milyen fázisok előzik meg a helyszíni munkát. Természetesen láthatjuk az óriási szénrajzokat, a táblaképeket, de a kisebb tanulmányokat, grafikákat, rézkarcokat is. A Műhelymunka címet viselő tárlatot Tóth Csaba festőművész nyitotta meg az alábbi gondolatokkal:
Kedves Közönség!
Először is szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a legjobb döntést hozta, hogy ma itt van. Ugyanis Magyarországon a mai napon ilyen csúcs minőségű kiállítás nem nyílik meg másutt, az most itt van, Sümegen. De tágítom a kört, mert úgy gondolom, hogy Európában sem… Azért gondolom mindezt, mert nem ismerek más kortárs alkotót, aki az európai képi tradíciót a (borzasztó ellentmondásos) mai kor közegében ilyen minőségben, ilyen kiválóságban felmutatja. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában is példátlan.
Képzeljük el magunkat, mintha száz évvel ezelőtt lennénk, egy Csontváry-kiállítás megnyitóján. – Legalább olyan katartikus élményről van szó. Vagy ha mondjuk ötven évvel ezelőtt egy Kondor Béla kiállítás-megnyitón ott lehettünk volna. Ez a mai megnyitó ezekkel egyenrangú, egyenértékű.
Improvizatív barokk
„A programváltoztatás jogát fenntartjuk.” – Ezzel a varázsmondattal szoktuk zárni hirdetményeinket, s most kellett is élnünk a lehetőséggel. A múzeumi világnapi terveinket ugyanis a gondviselés átrajzolta, így számunkra is meglepetés program valósult meg. De nem bánjuk, mert így is nagyon jól éreztük magunkat, új szempontokkal és tudással gazdagodtunk „beugró sztárjaink”-nak köszönhetően.
Játékos örökség és örök játszótársak
Ilyen még nem volt a palotában, de jó alkalom adódott rá a műemléki világnap alkalmából, hogy megmozgassuk kicsit a téma iránt érdeklődő vendégeinket. Számos alkalommal hirdettünk már meg előadást, ismertetést, bejárást a műemlékvédelem ügyének ürügyén, de most olyan programot szerettünk volna megvalósítani, amelyben a vendégeink is aktív részesei, alakítói az estének, ahol visszajelzést kaphatunk arról, mennyire érinti meg eddigi hallgatóságunkat a téma, milyen tudásuk van erről, milyen kép alakult ki bennük a műemlékvédelem és a sümegi értékek mai helyzetéről.
A rigmista sümegi szakács, akinek Padányi Biró Márton adott kenyeret kezébe
Kézirat nem ég el. Ezt az igazságot Bulgakov regényében olvastam, ám Szigligettől a Szent György-hegyig az életben is láthattam arra példát, hogy valaki nem papírra bízta az örök hírnevét jelentő művének fennmaradását. A 18. század nyolcvanas éveiben ugyanis akadt Batsányi Jánosnak egy kortársa a Szent György-hegyen, akinek négysoros rigmusait a főúri gazda, Tóti Lengyel Imre kőtáblákba vésette. A költőt Marton Mihálynak hívták, s ő lett Padányi Biró Márton püspök urunk sümegi kiskuktája, amikor árvaságra jutott:
TIZENKÉT ESZTENDŐS GYEREK MIDŐN VOLTAM
APÁMTÚL S ANYÁMTÚL ÁRVÁUL MARADTAM.
OSKOLÁBA SOHA SEMMIT NEM TANULTAM,
SÜMEGI KLASTROMBAN MINISTRÁLNI TUDTAM.
Szentek között hús-vér sümegiek
avagy Keresztury Dezső írott képe
Ha csüggedtek, gondoljatok Bíróra!
Sárviskóból hágott fel Veszprém
püspöki székébe s egy fél országot
megrakott derék épületekkel.
Konok magyarként összekülönbözött
káptalanával, Sümegre tette át
székhelyét s plébániatemplomát
Maulpertsch mesterrel pingáltatta ki.
Ott ül ma is a kóruson,
helyi kisurak veszik körül,
lábtól a Mester udvari díszben.
Bölcsen néz le reánk a pásztor
azt tanítja, a hazai nyájat
hazai módra kell terelni.
(Keresztury Dezső:
Bíró Márton arcképe előtt)
Keresztury Dezső, dunántúli költő és polihisztor, verset írt Franz Anton Maulbertsch freskóinak azon részletére, amin a sváb festő Padányi Biró Márton püspök vonásait örökítette meg.
Híd a Bach folyón
Egy igazán különleges kápolnakoncertnek lehettünk részesei a Bach Mindenkinek Fesztivál szervezőinek jóvoltából. Kovács Zalán László fesztiváligazgató, a fesztivál megálmodója, motorja, többszörösen kitüntetett tubaművész hozta el saját formációját, az M-Bridge Triót, kiegészülve egy vendégelőadóval.
Számos érdekességgel vártuk azokat a látogatókat, akik regisztráltak március 15-ei, rendhagyó tárlatvezetéseink egyikére.
Örökölt ízeink
A magyar kultúra napja alkalmából, a 2026-os esztendő első rendezvényén egy olyan programmal szerettünk volna kedveskedni vendégeinknek, mely egyszerre nyújt gasztronómiai és kulturális élményt. Így született meg az ötlet, hogy a magyar kultúrtörténet egyik, sokak által kedvelt és széles érdeklődésnek örvendő témájához nyúljunk: a századfordulós kávéházi életet vettük nagyító alá.
Képletes beszédek és beszédes képek
Vízkereszt napján, a karácsonyi ünnepkör zárónapján, amikor utoljára szokták meggyújtani a „gyertyákat” a karácsonyfán, gondolataink visszarepülhetnek a majd’ három évszázaddal ezelőtti vízkereszti beszédekhez, ugyanakkor felidézhetünk történeti hagyományokat, vagy akár egy közelmúltbeli látogatást a sümegi Maulbertsch-falképeknél…
Léleksimogató
A Püspöki Palotában az adventi várakozás csendjét különleges pillanat nyitotta meg: a koncertet finom csengőszó indította, mintha maga az ünnep lépett volna be a terembe. A Hévíz Quartett négy kivételes művésznője –Laborfalvi Lászlóné (zongora), Holczerné Szabó Ágnes (furulya és ének), Balázs Árpádné (furulya és ének), Pekár Zsuzsanna (hegedű) – olyan bensőséges zenei világot teremtett, amely méltán viselte a Léleksimogató címet.
„..az előbbinél jobb-izlésű,
csinos formába öntetett…”
Kopácsy Józsefre emlékezünk idén, születésének 250. és veszprémi püspöki beiktatásának 200. évfordulóján. Nekünk is fontos, hiszen tevékenységével a sümegiek mindennapjaira is hatást gyakorolt, sőt a Püspöki Palota építéstörténetében is nyomot hagyott. Róla mesélünk blogunk hasábjain.
