A rigmista sümegi szakács, akinek Padányi Biró Márton adott kenyeret kezébe
Kézirat nem ég el. Ezt az igazságot Bulgakov regényében olvastam, ám Szigligettől a Szent György-hegyig az életben is láthattam arra példát, hogy valaki nem papírra bízta az örök hírnevét jelentő művének fennmaradását. A 18. század nyolcvanas éveiben ugyanis akadt Batsányi Jánosnak egy kortársa a Szent György-hegyen, akinek négysoros rigmusait a főúri gazda, Tóti Lengyel Imre kőtáblákba vésette. A költőt Marton Mihálynak hívták, s ő lett Padányi Biró Márton püspök urunk sümegi kiskuktája, amikor árvaságra jutott:
TIZENKÉT ESZTENDŐS GYEREK MIDŐN VOLTAM
APÁMTÚL S ANYÁMTÚL ÁRVÁUL MARADTAM.
OSKOLÁBA SOHA SEMMIT NEM TANULTAM,
SÜMEGI KLASTROMBAN MINISTRÁLNI TUDTAM.









