Márton püspök születésnapjára

 

A rigmista sümegi szakács, akinek Padányi Biró Márton adott kenyeret kezébe

 

Kézirat nem ég el. Ezt az igazságot Bulgakov regényében olvastam, ám Szigligettől a Szent György-hegyig az életben is láthattam arra példát, hogy valaki nem papírra bízta az örök hírnevét jelentő művének fennmaradását. A 18. század nyolcvanas éveiben ugyanis akadt Batsányi Jánosnak egy kortársa a Szent György-hegyen, akinek négysoros rigmusait a főúri gazda, Tóti Lengyel Imre kőtáblákba vésette. A költőt Marton Mihálynak hívták, s ő lett Padányi Biró Márton püspök urunk sümegi kiskuktája, amikor árvaságra jutott:

TIZENKÉT ESZTENDŐS GYEREK MIDŐN VOLTAM

APÁMTÚL S ANYÁMTÚL ÁRVÁUL MARADTAM.

OSKOLÁBA SOHA SEMMIT NEM TANULTAM,

SÜMEGI KLASTROMBAN MINISTRÁLNI TUDTAM.

Rejtett zugok, elfeledett történetek – rendhagyó tárlatvezetés nemzeti ünnepünkön

 Számos érdekességgel vártuk azokat a látogatókat, akik regisztráltak március 15-ei, rendhagyó tárlatvezetéseink egyikére.

#Kopácsy200 #Kopácsy250

„..az előbbinél jobb-izlésű, 

csinos formába öntetett…”

 

Kopácsy Józsefre emlékezünk idén, születésének 250. és veszprémi püspöki beiktatásának 200. évfordulóján. Nekünk is fontos, hiszen tevékenységével a sümegiek mindennapjaira is hatást gyakorolt, sőt a Püspöki Palota építéstörténetében is nyomot hagyott. Róla mesélünk blogunk hasábjain.

Kulturális Örökség Napján

 

A MI ÖRÖKSÉGÜNK - A MI ÜNNEPÜNK!

 

Műemléki értékeink és kultúrtörténeti örökségünk előtt tisztelegve e napon a Mennyei ügyek állandó kiállítás megtekintését díjtalanul biztosítottuk minden érdeklődő számára. Sőt, a meghirdetett séták keretében a kastély építéstörténetének egy-egy szakaszáról meséltünk vendégeinknek:

Előadás a műemléki világnap alkalmából

 

A legenda ritka variánsa

 

         Lángi József falkép-restaurátor nem először jár a palotában. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a kutatásokra még nem állt rendelkezésre anyagi fedezet, a szakemberek a szakmájuk iránti szerelemből és a műemlékek legnagyobb tiszteletének okán kutatták a palota titkait. – Mondhatni „szakálltalanul és dicsfény nélkül”, ami igaz a türjei falképek Szent László-ábrázolásaira is. A türjei helyszín ugyanis több szempontból egyedülálló megoldásokat vonultat fel, melyekről részletes ismertetést kaptunk előadónktól. Lángi József – szerencsés módon – mind a rejtőző falképek felfedezésében, feltárásában, mind pedig a restaurálásban részt vett. No ehhez a csodához sem két nap kellett, sokkal inkább évtizedek. Bőven volt hát miről mesélnie…

        

Délutáni tea Széchenyi Tímeával

 

A közösségek fontossága

 

A magyar kultúra „másnapján”, január 23-án a Palota Kávézó vendégei voltunk egy csésze teára és egy meghitt beszélgetésre. Többen is jelen voltak az előző napi Felemelkedés konferencia hallgatóságából, számukra mindenképpen egy könnyed levezetése, lekerekítése lehetett az ott elhangzott rengeteg információnak. A reformkor bicentenáriumának apropójából meghirdetett Széchenyi Emlékév rendezvénysorozatának első állomásaként adott otthont Sümeg a konferenciának, hiszen a történelmi család legkorábbi és egyik legkiemelkedőbb alakja, Széchényi György városunknak is nagy építtetője, jótevője volt. A tartalmas program egyik fő szervezője a Gróf Széchenyi Család Alapítvány volt, melynek kuratóriumi elnöke Széchenyi Tímea, a történelmi család leszármazottja, egészen pontosan Széchényi Ferenc, a nagy könyvtár- és múzeumalapító szépunokája. 

A palota egykori harangjai

 

A harangszó adventje

 

Egy később előkerült feljegyzésből* tudjuk, hogy anno 1753-ban a palota építtetője, Biró Márton püspök a régi, otthagyott, várbéli harang helyett új harangokról gondoskodott. Latin nyelvű feljegyzésében az előzmények rövid felvázolása után – a püspök jó szokásához híven – természetesen kikerekedik egy kronosztikon**, melynek minden sora az 1753-as évszámot adja ki. A szövegezése pedig arra utalhat, hogy a püspök három új harangot álmodott a régi helyett:

„CaMpans Ista ConsodenDo sIt aLtIsta

ConCorDIter aLtIssIMo

ConCInst gLorIaM Deo trIno

hoC fIne DeLata ab epIsCopo MartIno.”

Szabad fordításban körülbelül így hangzik: „Ezek a harangok legyenek összehangzóak a Legmagasabbal, a Hármas Isten dicsőségét énekeljék, erre a célra rendelte Márton püspök.”

Még ugyanebben a feljegyzésben előírja a püspök, hogy a harangok az új rezidencia keleti sarkán álló harangtoronyba helyeztessenek el, s a torony falára pedig e sorok legyenek felróva:

"noMen DeI CongLorIfICate
In pLateas DIspersos pro noCte CoMponIte
et teM pestates Longe abhInC DIspeLLIte"

azaz „Dicsőítsétek az úr nevét, a sötétben tévelygőket tereljétek az útra, és a viharokat messze innen űzzétek el!” 

 

Fotó: Farkas Attila

 

Az egykori bálterem látványa

 Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (X.)

 

Visszaidézett szépség

 

A Püspöki Palota számos termével kapcsolatban bátran használhatók olyan jelzők, mint pazar, szépséges, ünnepélyes, festői, ám az a terem, mely talán a legfenségesebb volt, ma már nem látogatható. Mégis meg lehet tekinteni!

Annak dacára, hogy a néhai díszteremet elmosta az idő folyama, az alapos és kitartó kutatásnak hála sokat tudunk elmondani erről a teremről. A modern technikának köszönhetően a szakemberek rekonstruálni tudtak egy olyan digitális képet, mely nemcsak, hogy egészen közel áll az egykori valósághoz, de lehetővé teszi számunkra azt is, hogy „beléphessünk” a bálterembe…

Az alábbi videó megmutatja, hogyan nézhetett ki Márton püspök rendezvényterme.

A fény festője a meggyőzés szolgálatában - rendezvénybeszámoló

„Jaguár a ponyva alatt”

    Akár egy pazar Jaguár, mely szürke ponyva alatt rejtőzik, kicsit olyan a Maulbertsch-freskók helyzete is a köztudatban. Egyszersmind nemzetközi elismerésnek örvendő, ugyanakkor sok helybéli számára még mindig túl kevéssé ismert értékünk. 

Csillagparkettás szobánkról

 

A palota csillagai

 

Az ázott-kopott ruhájú termek újjászületésének első lépése mindig az ismerkedés. A fénye-vesztett, elhasználódott rétegeket lassan, finoman kell eltávolítani, rétegről-rétegre, mintha egy szerelmes vetkőztetné törékeny kincsként dédelgetett kedvesét. Lassan, figyelmesen, hogy legyen ideje feltárulni a titkoknak, rejtegetett történeteknek...

Hét határon messze túl

„Mindenki tudja, hogy e vidéken minden út

 Sümegre vezet”

 Ezekkel a szavakkal szólal meg Padányi Biró Márton Faragó András színművész hangján a Püspöki Palota Mennyei ügyek című kiállításának fogadótermében. 

 

De mit is értett Padányi e vidék alatt? Meddig értek annak a területnek a határai, melyet kormányzott, s melynek egyik birtokközpontja a 18. század közepén ez a kicsi, dunántúli település?

Ha találgatásokba bocsátkoznánk, ne szerénykedjünk! A veszprémi egyházmegye akkoriban jóval nagyobb volt, mint napjainkban. Északkeleti csücske egészen a Dunakanyarig nyújtózkodott, délen pedig egy rövid szakaszon a Dráva határolta.

Akinek a falak mesélnek

 

Koppány Tibor kiállítása

 

  A Püspöki Palota közösségének szívügye ez az időszaki kiállítás, mert Koppány Tibor munkássága fontos része az épület történetének. De kölcsönös ez a kötődés, hiszen a Koppány családnak már három generációja mondhatja el magáról, hogy életének fontos része a sümegi püspöki palota. Talán ezért is lett ilyen meghitt hangulatú, mégis jelentőségteljes a megnyitó ünnepség. 

Gömböc

 

Rejtett mellékhelyiség a Sümegi Püspöki Palotában

 

        A Püspöki Palota felújítása során, a könyvtárszoba felbolygatott padlója alatt találtunk egy “gömböcöt” , ami nekünk is újdonság erejével hatott, és egy felfedezésre váró rejtély volt.

A Püspöki Palota évszázadai

A Palota évszázadai

Sümeg számos történelmi emléke közül méltán leghíresebb a festői Várhegyen magasodó vár, ám felbecsülhetetlen építészeti és festészeti értékeivel a Püspöki Palota is jelentős mementója a város Padányi Biró Márton veszprémi püspök nevével fémjelzett virágkorának.A palota – helyesebben: kastély – elődje egy jóval szerényebb kialakítású püspöki kúria volt, melynek legkorábbi említése ifj. Sennyei István veszprémi püspök (1627-1683) egyik, 1675-ben kelt levelében található. E – a mai épület nyugati, park felőli szárnyára kiterjedő, egytraktusos, emeletes, alápincézett – kúria valószínűleg már Sennyei elődje, Széchenyi György püspök (1605-1695) idejében is állhatott.