Képletes beszédek és beszédes képek
Vízkereszt napján, a karácsonyi ünnepkör zárónapján, amikor utoljára szokták meggyújtani a „gyertyákat” a karácsonyfán, gondolataink visszarepülhetnek a majd’ három évszázaddal ezelőtti vízkereszti beszédekhez, ugyanakkor felidézhetünk történeti hagyományokat, vagy akár egy közelmúltbeli látogatást a sümegi Maulbertsch-falképeknél…
Quo vadis, Domine?
A Maulbertsch300 Emlékévben megvalósult programokat felsorolni is nehéz lenne, de elmondható, hogy sokszínű megközelítésben láttattuk és népszerűsítettük a sümegi freskóművet, mely bár a zseniális barokk festő alkotása, mégis kitör a képi keretekből, megszólítja a társművészeteket, teret ad és inspirációt nyújt más szempontú megközelítéseknek is. Például egy zenei érzékenységgel bíró szemlélő a freskók „dallamait” fogja hallani – és akár megszólaltatni saját hangszerén. Hasonlóképpen, egy a szavakkal jól bánó, írói tálentum tollából novellák születhetnek meg a képek nyomán.
Távol és mégis közel
2024. szeptember 20-án tartott emlékkonferencia előadásairól felvételeket készítettünk, melyeket most egy csokorba gyűjtve adunk közre azok számára, akik esetleg lemaradtak a programról. Érdemes akár újra meghallgatni az előadókat, hiszen bámulatos sokszínűséggel és változatos megközelítésekkel hozták közelebb számunkra a sümegi Maulbertsch-freskók keletkezésének körülményeit, az eltelt évszázadok történéseit, az eddigi beavatkozásokat, de még a jövőt is előre vetítették számunkra, hiszen a restaurálás lehetőségeiről is sok új információt tudhattunk meg. Érdekes volt megmerítkezni az egyéni nézőpontokban, és elgondolkodtató a jelen embere számára is a freskómű időtlen üzenete és az ahhoz fűződő, újra és újra megújítandó viszonyulásunk. Minden generációnak felelőssége a freskók megismerése, megismertetése és megóvása. Ebben nyújt segítséget az alábbiakban felvonultatott, rögzített anyag az elhangzott előadásokról:
Van egy közös ügyünk…
Körülnéztem a konferenciateremben, és azt láttam, hogy hívó szavunkra összegyűltek a legkülönfélébb szempontokkal érkező résztvevők: művészettörténészek, restaurátorok, turisztikai szereplők, egyházi tisztségviselők, politikai vezetők, a városvezetés tagjai, muzeális intézmények képviselői, a közoktatásban szolgálatot teljesítők, közművelődési szakemberek, a társművészetek képviselői és megannyi nyitott szívű hallgatóság. Mindannyian azért voltunk jelen, mert van egy közös ügyünk. Hívhatjuk a sümegi Maulbertsch-freskóműnek, de talán időszerűbb inkább úgy megnevezni, hogy az „örökségünk”. Egy hatalmas érték, amit évszázadokkal ezelőtt hagytak ránk „örökül”. Nem szükséges kifejtenem, hogy mi dolgunk vele…
Barokk születésnap – Maulbertsch 300
2024. június 7-én, pénteken kiemelten, de tulajdonképpen egész évben Franz Anton Maulbertschet ünnepeljük. Az öröknaptár szerint 1724-ben június 7. szerdára esett, és abban az évben június 4-én volt Pünkösd vasárnapja, tehát valamikor a Pünkösd hetén, nem tudjuk pontosan melyik napon születhetett Langenargenben a sváb festőpalánta, hiszen a keresztelő pontos dátumát szokták jegyezni.
De miért éppen Sümegen ünnepeljük őt ilyen nagy hangsúllyal? – Városunk vitathatatlanul legnagyobb művészettörténeti értéke a plébániatemplom freskóműve. (Természetesen települési és vármegyei érték is, sőt, fel lett terjesztve a Magyar Értéktárba is.) A Püspöki Palota állandó kiállításának, a Mennyei ügyeknek is egyik súlypontja a Maulbertsch-műhely bemutatása, és ezt a kurátori koncepciónak köszönhetjük. Egyfajta látogatóközpontja lett így a palota a plébániatemplom freskóinak. Szerencsés az a vendég, aki először a Mennyei ügyeket tekinti meg, és utána látogat el a plébániatemplomba, mert már értő szemmel nézi a freskóművet.
Ragadd meg a Fényt!
A fény világnapja (május 16.) a legkedvezőbb alkalom arra, hogy a Maulbertsch Emlékév egyik fő eseményét, a képzőművészeti alkotópályázat kiírását közzé tegyük.
Sümeg Város Önkormányzata
megbízásából a sümegi Püspöki Palota nyilvános képzőművészeti alkotópályázatot
hirdet, melynek célja lehetőséget teremteni a kortárs alkotóknak, hogy –
az ünnepelt művész életének, munkásságának emlékére és tiszteletére –
papírra/vászonra fogalmazzák benyomásaikat.
A beérkezett pályaművekből időszaki kiállítás nyílik a Püspöki Palotában.
Festők titkai
Az idei év főszereplője nem más, mint Franz Anton Maulbertsch, akinek a munkássága nagy hangsúllyal jelenik meg a Püspöki Palota állandó kiállításán is. A tricentenárium alkalmából meghirdetett Emlékév első rendezvényét az idegenvezetők világnapjára időzítettük. Rögtön a publikálása pillanatától olyan nagy érdeklődés övezte, hogy 75 főnél le kellett zárnunk a regisztrációt, és módosítanunk kellett a bejárási útvonalon is. Hiszen a meghirdetett program több helyszín megtekintését is tartalmazta, melyek befogadó képessége különböző.
„Jaguár a ponyva alatt”
Akár egy pazar Jaguár, mely szürke ponyva alatt rejtőzik, kicsit olyan a Maulbertsch-freskók helyzete is a köztudatban. Egyszersmind nemzetközi elismerésnek örvendő, ugyanakkor sok helybéli számára még mindig túl kevéssé ismert értékünk.
„A festő, ha
ecsetet ragad,
lebonthatja a falakat,
s képeken át nyílik egy új világ…”
Franz Anton MAULBERTSCH 299. születésnapján megosztjuk követőinkkel az „Egy vödör mész” című kisfilmünket, mely a Plébániatemplom festőinek szereplésével enged bepillantást „a fény festőjének” virtuóz megoldásaiba.
A Mennyei ügyek című állandó kiállításunk festőfolyosóján vetített animációs kisfilmek arra hivatottak, hogy közelebb hozzák, könnyebben elképzelhetővé tegyék korunk embere számára a freskófestés bonyolult technikáját. Sümegen a festősegédeknek is sok feladat jutott. Maulbertsch több képen is szinte csak az utolsó simításokat végezte el. De hogy az utolsó ecsetvonásoknak mi volt a küldetése, és mennyiben változtatta meg a végső benyomást, az a közzé tett kisfilmből is kiderül:
Húsvéti gondolatok
A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon ünnepeljük a halál felett aratott győzelmet, Krisztus feltámadását, a megváltás misztériumát. Ezzel született meg maga a kereszténység, a Megváltás teológiája.
