A harangszó adventje
Egy később előkerült feljegyzésből* tudjuk, hogy anno
1753-ban a palota építtetője, Biró Márton püspök a régi, otthagyott, várbéli
harang helyett új harangokról gondoskodott. Latin nyelvű feljegyzésében az
előzmények rövid felvázolása után – a püspök jó szokásához híven – természetesen
kikerekedik egy kronosztikon**, melynek minden sora az 1753-as évszámot
adja ki. A szövegezése pedig arra utalhat, hogy a püspök három új harangot álmodott
a régi helyett:
„CaMpans Ista ConsodenDo sIt aLtIsta
ConCorDIter aLtIssIMo
ConCInst gLorIaM Deo trIno
hoC fIne DeLata ab epIsCopo MartIno.”
Szabad fordításban körülbelül így hangzik: „Ezek a
harangok legyenek összehangzóak a Legmagasabbal, a Hármas Isten dicsőségét
énekeljék, erre a célra rendelte Márton püspök.”
Még ugyanebben a feljegyzésben előírja a püspök, hogy a
harangok az új rezidencia keleti sarkán álló harangtoronyba helyeztessenek el, s
a torony falára pedig e sorok legyenek felróva:
"noMen DeI CongLorIfICate
In pLateas DIspersos pro noCte CoMponIte
et teM pestates Longe abhInC DIspeLLIte"
azaz „Dicsőítsétek az úr
nevét, a sötétben tévelygőket tereljétek az útra, és a viharokat messze innen
űzzétek el!”