Improvizatív barokk
„A programváltoztatás jogát fenntartjuk.” – Ezzel a varázsmondattal szoktuk zárni hirdetményeinket, s most kellett is élnünk a lehetőséggel. A múzeumi világnapi terveinket ugyanis a gondviselés átrajzolta, így számunkra is meglepetés program valósult meg. De nem bánjuk, mert így is nagyon jól éreztük magunkat, új szempontokkal és tudással gazdagodtunk „beugró sztárjaink”-nak köszönhetően.
A rigmista sümegi szakács, akinek Padányi Biró Márton adott kenyeret kezébe
Kézirat nem ég el. Ezt az igazságot Bulgakov regényében olvastam, ám Szigligettől a Szent György-hegyig az életben is láthattam arra példát, hogy valaki nem papírra bízta az örök hírnevét jelentő művének fennmaradását. A 18. század nyolcvanas éveiben ugyanis akadt Batsányi Jánosnak egy kortársa a Szent György-hegyen, akinek négysoros rigmusait a főúri gazda, Tóti Lengyel Imre kőtáblákba vésette. A költőt Marton Mihálynak hívták, s ő lett Padányi Biró Márton püspök urunk sümegi kiskuktája, amikor árvaságra jutott:
TIZENKÉT ESZTENDŐS GYEREK MIDŐN VOLTAM
APÁMTÚL S ANYÁMTÚL ÁRVÁUL MARADTAM.
OSKOLÁBA SOHA SEMMIT NEM TANULTAM,
SÜMEGI KLASTROMBAN MINISTRÁLNI TUDTAM.
Szentek között hús-vér sümegiek
avagy Keresztury Dezső írott képe
Ha csüggedtek, gondoljatok Bíróra!
Sárviskóból hágott fel Veszprém
püspöki székébe s egy fél országot
megrakott derék épületekkel.
Konok magyarként összekülönbözött
káptalanával, Sümegre tette át
székhelyét s plébániatemplomát
Maulpertsch mesterrel pingáltatta ki.
Ott ül ma is a kóruson,
helyi kisurak veszik körül,
lábtól a Mester udvari díszben.
Bölcsen néz le reánk a pásztor
azt tanítja, a hazai nyájat
hazai módra kell terelni.
(Keresztury Dezső:
Bíró Márton arcképe előtt)
Keresztury Dezső, dunántúli költő és polihisztor, verset írt Franz Anton Maulbertsch freskóinak azon részletére, amin a sváb festő Padányi Biró Márton püspök vonásait örökítette meg.
Képletes beszédek és beszédes képek
Vízkereszt napján, a karácsonyi ünnepkör zárónapján, amikor utoljára szokták meggyújtani a „gyertyákat” a karácsonyfán, gondolataink visszarepülhetnek a majd’ három évszázaddal ezelőtti vízkereszti beszédekhez, ugyanakkor felidézhetünk történeti hagyományokat, vagy akár egy közelmúltbeli látogatást a sümegi Maulbertsch-falképeknél…
Párhuzamok és elmélkedések
Vitéz, harcos besenyő gyökerekkel rendelkező, padányi (csallóközi) családba született a mi Márton püspökünk. Életrajzírói nem értettek egyet pontos születési dátumáról, de aztán egy vatikáni levéltári forrás pontot tett erre a vitára: 1696. április 15-én született, és még aznap meg is keresztelték. – Ennek már bőven több, mint három évszázada. Az eltelt időben sok víz folyt le a Marcalban, felépült a sümegi püspöki rezidencia, a méltán híres Maulbertsch-freskós templom, és kövér számadatokkal lehetne leírni, hogyan született újjá romjaiból a veszprémi egyházmegye Márton püspök fáradhatatlan tevékenykedése jóvoltából.
Mártonok napja
November 11-én ünnepeljük a palota építtetőjének névnapját. Nevének jelentése „a Marshoz tartozó”, mely tükrözi harcos szellemiségét, védelmező szerepvállalását. Márton püspökben ugyanis a Veszprémi Egyházmegye 18. századi újjáépítőjét, a katolikus hit harcos védelmezőjét tisztelhetjük.
Szakrális kincseink számba vétele
Új időszaki kiállítást fogadott be a palota egykori díszterméből kialakított puritán tér. A fehérre meszelt falakon nagyon is jól érvényesülnek a Szentelt helyek címet viselő fotógyűjtemény tablói, installációi.
A harangszó adventje
Egy később előkerült feljegyzésből* tudjuk, hogy anno 1753-ban a palota építtetője, Biró Márton püspök a régi, otthagyott, várbéli harang helyett új harangokról gondoskodott. Latin nyelvű feljegyzésében az előzmények rövid felvázolása után – a püspök jó szokásához híven – természetesen kikerekedik egy kronosztikon**, melynek minden sora az 1753-as évszámot adja ki. A szövegezése pedig arra utalhat, hogy a püspök három új harangot álmodott a régi helyett:
„CaMpans Ista ConsodenDo sIt aLtIsta
ConCorDIter aLtIssIMo
ConCInst gLorIaM Deo trIno
hoC fIne DeLata ab epIsCopo MartIno.”
Szabad fordításban körülbelül így hangzik: „Ezek a harangok legyenek összehangzóak a Legmagasabbal, a Hármas Isten dicsőségét énekeljék, erre a célra rendelte Márton püspök.”
Még ugyanebben a feljegyzésben előírja a püspök, hogy a harangok az új rezidencia keleti sarkán álló harangtoronyba helyeztessenek el, s a torony falára pedig e sorok legyenek felróva:
"noMen DeI CongLorIfICate
In pLateas DIspersos pro noCte CoMponIte
et teM pestates Longe abhInC DIspeLLIte"
azaz „Dicsőítsétek az úr nevét, a sötétben tévelygőket tereljétek az útra, és a viharokat messze innen űzzétek el!”
Fotó: Farkas Attila
„Jaguár a ponyva alatt”
Akár egy pazar Jaguár, mely szürke ponyva alatt rejtőzik, kicsit olyan a Maulbertsch-freskók helyzete is a köztudatban. Egyszersmind nemzetközi elismerésnek örvendő, ugyanakkor sok helybéli számára még mindig túl kevéssé ismert értékünk.
"Biró lelke jár a viharban"
- Földrengés a népi
emlékezetben -
Mindszenthy József különös tisztelettel őrizte egykori
elődje, Padányi Biró Márton emlékét. Ő írta meg egy terjedelmes, de nagyon
olvasmányos kötetben* a néhai veszprémi püspök életrajzát. A könyv igen értékes
forrása azoknak, akik érdeklődnek vagy valamilyen okból kifolyólag
esetleg kutatják Biró Márton életét, történetét.
Padányi Biró Márton életéről – elsősorban Pehm (Mindszenty) Józsefnek köszönhetően – meglehetősen sokat tudunk, mégis rengeteg nyitott kérdés van még a püspökkel kapcsolatban.
A sok eldöntetlen kérdés egyike mindjárt Biró Márton születésének pontos dátuma. A kutatás nem kevesebb, mint három lehetséges évszámot jelöl meg: 1693, 1696 és 1697 is szóba jöhet a püspök születésének évszámaként.
Hogyan lehet közös nevezőre hozni a költészet napját, Padányi Biró Márton püspököt és a baktereket? Nemcsak ez, hanem az is kiderül az alább olvasható szövegből, mennyire sokoldalú volt Sümeg városának egykori nagyja, Márton püspök.
Padányi Biró Márton könyvtára
Az elmúlt szombaton, március 18-án tartalmas órákat tölthetett a palotában az érdeklődő. Vendégeink értékes ismeretekkel gazdagodtak Biró Márton könyvtáráról, majd megcsodálhattak egy 1668-ban nyomtatott kötetet, végül pedig élvezhették látványos architekturális vetítésünket.
Évszázadok máig élő dallamai
A magyar kultúra napján nem lehet szó nélkül elmenni azon kulturális örökségek mellett, melyeket a magyar katolikus egyháznak és jeles, példaértékű képviselőinek köszönhetünk.
A katolikus keresztény liturgia elemei – bár természetesen változtak, formálódtak az idők során – sok-sok évszázados múltra tekintenek vissza. Ez nemcsak a szertartások rendjére vagy a szövegekre igaz, hanem az énekek dallamaira is. Már Padányi Biró Mártont megelőző századokra is jellemző volt, hogy egy-egy dallam úgy élt, úgy „használták”, hogy arra több szöveg is íródott. Ezek a dallamok egészen napjainkig fennmaradtak, így izgalmas belegondolni abba, hogy egy mai vasárnapi szentmisén ugyanarra a dallamra éneklünk, amire Biró Márton püspök hívei, sőt az ő őseik is énekeltek.
Márton püspök palástja vendégkiállítás
Padányi Biró Márton személyes tárgyai „hazatértek” a Püspöki Palotába egy vendégkiállítás keretében, mely a Márton püspök palástja címet kapta, nem véletlenül.
Az érkezés
A dolgozószobaként is használt könyvtár a kastély délkeleti csücskében kapott helyet. Ez volt Padányi Biró Márton püspök egyik kedvenc tartózkodási helye, itt szeretett a legjobban dolgozni.
Hazatérés
"Bölcsen néz le ránk"
Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (II.)
Bár a kíváncsi szemlélő egyelőre csak a palota bezárt kapuját láthatja, a falakon belül eközben szorgos munka folyik annak érdekében, hogy a barokk emlékek e különleges gyöngyszemét mielőbb megmutathassuk a nagyközönségnek.
A Dunántúl Pázmánya
1762. augusztus 16-án hunyt el Padányi Biró Márton, a karizmatikus veszprémi püspök, a Dunántúl Pázmánya, akinek nemcsak Sümeg városa, hanem a környező települések is sokat köszönhetnek.
