Ihletre találni
A sümegi Püspöki Palota egyike Magyarország azon kincsesládáinak, amely nem őrzi féltékenyen az ékszereit. Ez a láda nyitva van, és bárki részesülhet kincseiből. S aki belenéz, biztosan talál olyasmit, ami elvarázsolja, s gazdagabbá teszi.
5. Nyestkölyök büntetésben
Pöttyös bosszankodott. Morgolódott, mérgelődött, dohogott, zsémbeskedett.
Röpke kizárta, egyszerűen kizárta a kastélyból! Nemrég még az épületben játszott, most pedig kint kell gubbasztania az udvaron. A hátsó kert bástyáján feküdt a pocakján, mancsai hanyagul lógtak lefelé. Meredten bámulta az előtte araszoló csigát, amelyik – legalábbis a kölyök számára úgy tűnt – hosszú percek óta nem haladt egy tapodtat sem. Pöttyös mérgében nagyot fújtatott, mire a közeli fán tanyázó varjú gúnyolódni kezdett vele:
- - Kár, hogy ilyen lassú jószág, nem igaz, Pöttyös? De ne aggódj, talán másnap estére visszajutsz a palotába! – nevette el magát a madár rémes, fülsértő hangon. Pöttyös olyan csúnyán nézett rá, ahogy csak telt tőle. A szúrós tekintet láttán a szemtelen holló úgy ítélte, bölcsebb, ha odébb áll.
Pöttyös letörten nézett ismét a csigára. „Tényleg holnap este lesz, mire átér a bástya túloldalára?” – gondolta elcsüggedve.
4.
A mackó
Pöttyös fázott, ami már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy minden jókedve elpárologjon, de hogy ráadásul a hideg a legszebb álmából verte fel, igazán felbosszantotta a kölyköt.
Elgémberedett mancsokkal, aprókat ugrált az áthűlt parkettán, hogy kicsit felmelegedjen. Közben rosszkedvűen dohogott, morgolódott, amivel Röpkét is sikerült felébresztenie. A tündér álmosan pillantott le a kölyökre a stukkó rejtette meleg, mohával bélelt vackából.
- Mi a baj, Pöttyös? – kérdezte ásítva.
- Az a baj, hogy eltűnt a meleg! – kezdte a kölyök a panaszáradatot – Fázom! Annyira fázom, hogy arra ébredtem, vacogok, reszketek, didergek, remegek. És a föld is kemény, amin alszom. És hideg, nagyon hideg. Cserben hagyott a bundám. A saját bundám! – méltatlankodott a kis nyest, amivel akaratlanul is mosolyt csalt Röpke arcára, pedig a tündér őszintén sajnálta Pöttyöst.
- Mondtam neked, hogy egyre hidegebb lesz, és gyűjtsünk számodra mohát, száraz leveleket – emlékeztette a tündér a nyestet.
Ezzel Pöttyös nem tudott vitatkozni. Röpke valóban figyelmeztette, de valahányszor nekiláttak a gyűjtésnek, Pöttyös figyelmét mindig elterelte valami: hol szöcskét kezdett kergetni, hol versenyt futott az egerekkel a hosszú folyosókon, de előfordult, hogy egyszerűen kifeküdt a napra lustálkodni. Most vágyakozva gondolt vissza a meleg napsugarakra, és nagyon bánta, hogy nem hallgatott Röpkére.
3.
A padlás
Vajon
miért okozott akkora gyönyörűséget a kis nyestnek a porban való futkározás?
Röpke el sem tudta képzelni, de hogy az összes, eddig megtekintett helyiség
közül Pöttyösnek a padlás tetszik a legjobban, az a napnál is világosabb volt a
tündér számára.
2.
A titkos lépcső
Pöttyös érkezéséig Röpke élete olyan volt, mint egy békés, mély, nyugodt felszínű tó. A kis nyest alaposan felkavarta ezt az állóvizet! Hamar kiderült, hogy a tündérnek az okozza a legkisebb fejfájást, hogy mit egyen a nyest. Pöttyös ugyanis felfedezett néhány takaros tyúkólat a közelben, ahonnan viszonylag könnyedén szert tett egy-egy tojásra. Alma és körte is bőven akadt még a kertben, bár a hajnalok lassacskán egyre hűvösebbek lettek.
1.
A találkozás
Röpke tündér igazán szép helyen lakott. Apró szobája egy hatalmas palota régi falai közt bújt meg. De az otthona nemcsak emiatt volt szokatlan, hanem azért is, mert a palota egy magas domb lábánál épült fel, a dombról pedig egy vár nézett le rá. Röpke ugyan nem tudta, hogy ez mennyire érdekes, egyedi dolog, de azt tudta, hogy az otthona nagyon különleges.
Az épület sok-sok terme közül a tündér egy olyat választott magának, melynek mennyezetét pazar stukkódísz borította. Apró szobácskáját a tekergőző indák, akantuszlevelek közé rejtette. Cseppet sem zavarta, hogy a terem vakolata lepereg, az ajtó kopott, az ablakok pedig opálosak a portól. Ő nem ezt látta, hanem a vakolat mögül előbukkanó gyönyörű festményeket, az ajtó szépen kidolgozott dobozzárát, az ablakon túl pedig a hajdan csodás palotakertet, ahol szívesen időzött kedvenc faágán ücsörögve.
Az érkezés
A dolgozószobaként is használt könyvtár a kastély délkeleti csücskében kapott helyet. Ez volt Padányi Biró Márton püspök egyik kedvenc tartózkodási helye, itt szeretett a legjobban dolgozni.
Hazatérés
