Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (VIII.)
Bolond lakik a palotában!
Látogatóinknak szokatlan élményben lehet részük, hiszen bármikor összefuthatnak a palotában lakó csörgősipkás bolonddal, aki épp olyan elválaszthatatlan része a kiállításnak, mint a festmények, a stukkók, vagy maga Padányi Biró Márton püspök.
Születésének pontos dátumát nem ismerjük. A palota megannyi titkával együtt ezt is féltékenyen őrzi az irigy múlt. Annyi bizonyos, hogy már jóval a mai kastély építése előtt itt állt egyszerűbb, alápincézett kúria külső homlokzatát díszítette. Ez a szerényebb kúriaépület legkésőbb a 17. században keletkezett, első írásos említése Sennyei István püspökségének idejéből (1659-1687) maradt ránk.
A kastélyprogram során megvalósult alapos falkutatásnak köszönhető, hogy egyáltalán előkerült, számunkra pedig óriási öröm és büszkeség, hogy megmutathatjuk látogatóinknak ezt a hazánkban egyedülálló felfedezést.
Az egykori vakablakban könyöklő bolondunkat Padányi Biró Márton építkezései rejtették el. Ma a Sala Terrenából lehet megközelíteni a részben feltárt, festett vakablakot, melyből a nyelvét kiöltő, kezében macskát tartó bolond integet. Az ábrázolás az egykori borkimérő funkcióhoz illeszkedik.
A 17. századi művészetre jellemző volt a bolond mint téma használata, aki görbe tükröt tart társadalma elé, szembesíti az embereket saját gyarlóságaikkal. Az ablakon kitekintő csörgősipkás bolond Jacob Jordaens (1593–1678) vaskos humorú, flamand festő kedvelt figurája volt, s ennek alapján számos hasonló ábrázolás készült. Rézmetszetről egészen biztosan ismerhették Sümegen is, erről tanúskodik a bolondos falkép.
A sümegi Püspöki Palota egy sokrétű, érdekes és meglepetésektől sem mentes kiállítással várja vendégeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése