Nem trükközök, csak tükrözök
Az élmény nagyon friss, még ropogós, meleg, illata betölti a teret. A varázs, mellyel telehintette a palota kávézóját, finom rétegként rárakódott a figyelmesen hallgató közönségre, de ott lebeg ma is a levegőben, meg-megcsillan a kávézóba költözött bohócok szemében, s apró magva talán már csírázni is kezdett az értő, befogadó hallgatóság szívében.
Aki itt volt tegnap este, ajándékot kapott. Egy kis batyut, aminek segítségével – mint a népmesék hősei – talán könnyebben boldogul a sokszor küzdelmes hétköznapokban, mint korábban. Talán másképp köszönt rá ma reggel az utcán az ismerősére, talán tudatosabban kereste – s jó esetben meglelte – a szemkontaktust, és egy mosollyal megkoronázva a pillanatot, talán jobb kedvvel, derűsebben mentek tovább mindketten.
Tovább, de mindig a jelenben maradva, mert tegnap este Szabó Attila (erre is) felhívta a figyelmünket: ne csak ott legyünk, hanem jelen legyünk a pillanatban. S lám, milyen szép a magyar nyelv: JELENlét.
De hallhattunk még sok minden másról. Gyerekkori emlékekről, az író műhelytitkairól, a színház sajátos világáról, a bohócdoktor felemelő, de nehéz feladatáról, s meghallgathattuk az író Sümeg városáról szóló meséjét is.
Mindezt a palota kávézójának szépséges környezetében, finom süteményeket fogyasztva, és zamatos kávét kortyolva közben.
Itt voltunk, jelen voltunk, gazdagodtunk. Köszönjük szépen!
(Szabó Attila író, dramaturg, bohócdoktor estjén Sümegi Kata tárlatvezető volt a beszélgetőpartner.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése