5. Nyestkölyök büntetésben
Pöttyös bosszankodott. Morgolódott, mérgelődött, dohogott,
zsémbeskedett.
Röpke kizárta, egyszerűen kizárta a kastélyból! Nemrég még az
épületben játszott, most pedig kint kell gubbasztania az udvaron. A hátsó kert bástyáján
feküdt a pocakján, mancsai hanyagul lógtak lefelé. Meredten bámulta az előtte
araszoló csigát, amelyik – legalábbis a kölyök számára úgy tűnt – hosszú percek
óta nem haladt egy tapodtat sem. Pöttyös mérgében nagyot fújtatott, mire a
közeli fán tanyázó varjú gúnyolódni kezdett vele:
- - Kár, hogy ilyen lassú jószág, nem igaz, Pöttyös?
De ne aggódj, talán másnap estére visszajutsz a palotába! – nevette el magát a
madár rémes, fülsértő hangon. Pöttyös olyan csúnyán nézett rá, ahogy csak telt
tőle. A szúrós tekintet láttán a szemtelen holló úgy ítélte, bölcsebb, ha odébb
áll.
Pöttyös letörten nézett ismét a csigára. „Tényleg holnap este
lesz, mire átér a bástya túloldalára?” – gondolta elcsüggedve.