"Biró lelke jár a viharban"
- Földrengés a népi
emlékezetben -
Mindszenthy József különös tisztelettel őrizte egykori
elődje, Padányi Biró Márton emlékét. Ő írta meg egy terjedelmes, de nagyon
olvasmányos kötetben* a néhai veszprémi püspök életrajzát. A könyv igen értékes
forrása azoknak, akik érdeklődnek vagy valamilyen okból kifolyólag
esetleg kutatják Biró Márton életét, történetét.
Bár Mindszenthy nagyon erősen méltatja Biró Márton munkáját, azt ő sem vitatja, hogy elődjének bizony nem volt könnyű természete. Ezt más kutatók is megerősítik. Márton püspök akaratos, makacs ember volt, sokan egyenesen erőszakos személyként írnak róla. Tény azonban, hogy azoknak az erényeinek, melyek miatt Mindszenthy is saját példaképét látta benne, nagyon sokat köszönhet a 18. századi katolikus egyházszervezet.
De vajon hogyan gondolkodhattak róla a közemberek? Biró Márton őszintén szívén viselte hívei lelki üdvének kérdését. És nem csak ezt. Bőkezű mecénása is volt a kornak: számos templomot építtetett, a megrongáltakat helyrehozatta, felszereléssel látta el plébániáit, támogatta a szegények étkeztetését és több papnövendék tanulmányait, sőt vagyonából a kevésbé tehetős lányok hozományát is kiegészítette. Ugyanakkor a vallásgyakorlás kérdéseiben kérlelhetetlenül szigorú volt. Talán félelemmel vegyes tisztelettel gondoltak rá hívei, az 1763. június 28-án, tehát éppen 260 éve bekövetkezett földrengéssel kapcsolatban felröppenő hírek legalábbis ezt támasztják alá.
Az említett földmozgás volt hazánkban az eddigi legpusztítóbb. A legújabb kutatások szerint** a halottak száma a rengés környezetében 200-300 között lehetett, a rengés erőssége pedig 6-os érték fölött volt. Mivel a katasztrófa Biró Márton halálának első évfordulójához közeledve következett be, a rengés epicentruma pedig épp a püspök szülőhelye, a Csallóköz volt, az érintett térségben (Komárom környékén) rögtön szárnyra kelt a szóbeszéd, miszerint a tragédia azért következett be, mert „Márton püspök lelke jár a viharban, nincs megelégedve a világ folyásával.”***
Ekkor tehát még élénken élt a nép emlékezetében a harcos, szigorú püspök alakja. Azt is emlegették, hogy Biró Mártont szentté fogják avatni.
Általánosságban elmondható, és nagyon sajnálatos, hogy a történelemből épp azok ajkairól nem maradtak fenn források, akik talán a legelfogulatlanabb, leghitelesebb szócsövei lennének a múltnak: az egyszerű embereknek nem volt meg a tudásuk és a lehetőségük, hogy gondolataikat, mindennapi gondjaikat, érzéseiket papírra vessék. Sokkal árnyaltabb képet kapnánk Biró Mártonról is, akivel kapcsolatban így csupán feltételezzük, hogy talán egy kissé félt, de mélyen tisztelt püspöke volt népes nyájának.
* Pehm József: Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora, Zalaegerszeg, 1934, Zrinyi Nyomdaipari Részvénytársaság
*** Pehm 434. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése