Az egykori bálterem látványa

 Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (X.)

 

Visszaidézett szépség

 

A Püspöki Palota számos termével kapcsolatban bátran használhatók olyan jelzők, mint pazar, szépséges, ünnepélyes, festői, ám az a terem, mely talán a legfenségesebb volt, ma már nem látogatható. Mégis meg lehet tekinteni!

Annak dacára, hogy a néhai díszteremet elmosta az idő folyama, az alapos és kitartó kutatásnak hála sokat tudunk elmondani erről a teremről. A modern technikának köszönhetően a szakemberek rekonstruálni tudtak egy olyan digitális képet, mely nemcsak, hogy egészen közel áll az egykori valósághoz, de lehetővé teszi számunkra azt is, hogy „beléphessünk” a bálterembe…

Az alábbi videó megmutatja, hogyan nézhetett ki Márton püspök rendezvényterme.

Biró Márton néhai díszterme a palota főbejárata fölötti épületrészben, az Atlaszok által tartott díszes erkély mögött kapott helyet. Egykor itt tartották a vármegyei gyűléseket, a püspök Márton napi ünnepségeit és a megyebálokat. Mindössze egyetlen korabeli, írásos forrás maradt róla: 1796-ban járt az épületben egy szombathelyi tanár, Kresznerics Ferenc, aki útinapjóban említi a helyiséget. Leírja, hogy a „szálában” két freskó van: az egyik Márton püspök ünnepélyes püspöki bevonulását, a másik főispáni beiktatását ábrázolja.

Ez a rövid leírás természetesen kevés lett volna ahhoz, hogy a bálterem képét újra megalkossák, ezért a kurátorok további nyomok után kezdtek kutatni. Annyit tudtak, hogy a 19. századi átépítések során a dísztermet három kisebb teremmé és egy folyosószakasszá szétfalazták, az új födémet pedig alacsonyabban építették meg. A padlástér őrizte meg azokat a nyomokat, melyek alapján el lehet képzelni, hogyan nézhetett ki a bálterem. Az eredeti mennyezet párkányának egy szakasza megtalálható a padláson, ahol a falakat tagoló hat pilaszter fejezete is látható. Ezek a fejezetek kagylómintát formáztak, és arannyal voltak bevonva. Maga a párkány és a pilaszterek pedig műmárványból készültek, a bálterem tehát kinézetében a kápolnához hasonlíthatott. Minden bizonnyal ugyanazok a mesterek dolgoztak a bálteremben, akik a kastély egyéb helyiségeit is dekorálták: Vogl Gergely festő és Antonio Orsatti stukkátor. A kiállítás rokokó termében felállított, restaurált cserépkályha volt az egyik, amelyik fűtötte a termet. Valószínűleg két, csaknem teljesen egyforma cserépkályha volt egymással szemben felállítva a bálteremben. Ha mindehhez hozzáképzelünk még két, sokkarú, aranyozott, hatalmas csillárt, könnyen beláthatjuk, hogy a bálterem valóban szikrázóan pazar, reprezentatív tere lehetett Márton püspök kastélyának.

Darnay Kálmán sem csak úgy, mellékesen említi Kaszinózó táblabírák című kötetében. Szemléletes leírást ad róla: „A ferenciek templomára néző homlokzat mögé hatalmas nagy termet tervezett a – finom műízléssel megáldott – püspök. Közel száz évig ez volt Dunántúl legszebb helyisége, ahol nemegyszer tartották a megyegyűléseket is. (…) De nemcsak a megyegyűlések színhelye volt a püspöki kastély. Itt zajlottak le negyedszázad év óta Dunántúl leghíresebb báljai. A sümegi táncos mulatozások hírneve átöröklődött a későbbi korra is, mikor a honi bálokon Farkas Miksa, a híres győri prímás húzta a talpalávalót, a – fehér pettyes kék honi ruhába – kiöltözött táblabíró-kisasszonyoknak. A társaságot szerető Kurbélyi püspököt sokszor altatta el a hálójába átszűrődő minüettek halk zenéje. A nagy vadászt, Makay Antalt pedig nem zavarta – ha a vadűzés élvezetétől kifáradt testével nyugodni tért – az english és strassburgisch ütemes zengedezései. De – a később hercegprímási székbe ültetett – Kopácsy Józsefnek már nem volt ínyére a megyegyűlések hangos szava, még kevésbé a táncosok cécói. Egyik szép napon falat húzatott, társalgóvá alakítva át a terem egyharmadát.”¹

 

1.      Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák, Korfestő történeti tréfák, Sümeg és Vidéke Honismereti és művelődéstörténeti tematikus folyóirat kiadása, Sümeg, 2010, 101-102. oldal