Van egy közös ügyünk…
Körülnéztem a konferenciateremben, és azt láttam, hogy hívó szavunkra összegyűltek a legkülönfélébb szempontokkal érkező résztvevők: művészettörténészek, restaurátorok, turisztikai szereplők, egyházi tisztségviselők, politikai vezetők, a városvezetés tagjai, muzeális intézmények képviselői, a közoktatásban szolgálatot teljesítők, közművelődési szakemberek, a társművészetek képviselői és megannyi nyitott szívű hallgatóság. Mindannyian azért voltunk jelen, mert van egy közös ügyünk. Hívhatjuk a sümegi Maulbertsch-freskóműnek, de talán időszerűbb inkább úgy megnevezni, hogy az „örökségünk”. Egy hatalmas érték, amit évszázadokkal ezelőtt hagytak ránk „örökül”. Nem szükséges kifejtenem, hogy mi dolgunk vele…
