MAULBERTSCH300 EMLÉKKONFERENCIA

 

Van egy közös ügyünk…

 

         Körülnéztem a konferenciateremben, és azt láttam, hogy hívó szavunkra összegyűltek a legkülönfélébb szempontokkal érkező résztvevők: művészettörténészek, restaurátorok, turisztikai szereplők, egyházi tisztségviselők, politikai vezetők, a városvezetés tagjai, muzeális intézmények képviselői, a közoktatásban szolgálatot teljesítők, közművelődési szakemberek, a társművészetek képviselői és megannyi nyitott szívű hallgatóság. Mindannyian azért voltunk jelen, mert van egy közös ügyünk. Hívhatjuk a sümegi Maulbertsch-freskóműnek, de talán időszerűbb inkább úgy megnevezni, hogy az „örökségünk”. Egy hatalmas érték, amit évszázadokkal ezelőtt hagytak ránk „örökül”. Nem szükséges kifejtenem, hogy mi dolgunk vele…

         Sokan, sokféleképpen vizsgálták már a sümegi freskómű múltját. Nagyon érdekes volt végighallgatni pl. dr. Haris Andrea előadását a plébániatemplom eddigi restaurálásainak történetéről, vagy ahogyan Nényei Pál kezét fogva betekintést nyertünk a barokk nagykompozíciók kialakulásának folyamatába. Dr. Nagy Veronika a nyitóelőadásban nemcsak, hogy bemutatta az alkotófolyamatot, hanem nagy hangsúlyt fektetett a korabeli portrék bemutatására, felkeltve mindannyiunk kíváncsiságát, hogy vajon milyen érdekes életutak rejtőzhetnek a megfestett karakterek, tekintetek, mozdulatok mögött…?

         Nemcsak a múltba merítkezni érdekes kaland, hanem eljátszani a gondolattal, hogy vajon mit jelenthet egy-egy Maulbertsch alkotás (vagy csak egy-egy apróbb részlete) a ma emberének? Jász Attila költő olyan érzékletességgel vetítette ki a lelkében kergetőző gondolatokat Maulbertsch két konkrét alkotásáról: a sümegi templom jobb kéz felőli első oltárképéről (ennek minden részletét jól ismerjük), valamint az esztergomi Keresztény Múzeum Utolsó Vacsorájáról, hogy ez utóbbi jelenetbe is bele tudtunk helyezkedni.

         Nem kérdés tehát, hogy a freskóműnek van egy dicső múltja, mely többféleképpen megközelíthető, értelmezhető. A kastélyprogramban született kurátori koncepciónak köszönhetően élhetjük a freskómű jelenét, az újrafelfedezés örömét, és ezt megoszthatjuk látogatóinkkal is. Ám hogy van-e a freskóműnek értelmezhető jövője, az rajtunk is múlik. A dicső jövő megteremtéséhez három dolog harmonikus konstellációja szükséges: Egyrészt a hozzáértő szakember gárda, és ebben a témában nagyon megnyugtató volt a két festőrestaurátor művész, Erdei Gábor és Heitler András előadása az eddigi kihívásokról és megvalósulásokról. Másrészt az anyagi fedezet a restaurátori munkálatokhoz, mely a nehezebben vehető akadálynak tűnik, mégsem mondható esélytelennek, mert a jó szándék és törekvés már megmutatkozott. A harmadik pedig maga a befogadó közönség, a jövő generációi, akiknek a kedvéért mindezen munkálkodások történnek. Vajon mit adhatnak a Maulbertsch-alkotások a jövő generációinak? Nyitottak lesznek-e a művészetek megtestesült értékeire? Végvári Zsófia leleplezésekben gazdag előadása mutatja számunkra, hogy a kérdésre a válasz nagy valószínűséggel: igen. Neki ugyanis az a tapasztalata a képzőművészetek „piacán”, hogy a partnerek elsősorban „hinni akarnak” (az alkotások eredetiségében), ami nemcsak a sebezhetőségüket, hanem a művészi értékre való erős igényt is mutatja.

         Az emlékkonferencia programjait két prominens védnök is üdvözölte és fontosnak tartotta: dr. Udvardy György érsek atya és dr. Navracsics Tibor miniszter úr is kiemelte köszöntőjében Padányi Biró Márton 18. századból ránk hagyott örökségének jelentőségét, s ehhez a gondolatkörhöz csatlakozott Végh László polgármester is záróbeszédében.

         Mindezek után, aki tehette, még helyszínbejárásokon is részt vehetett: a Mennyei ügyek kurátoraként dr. Nagy Veronika kalauzolta a vendégeket a Maulbertsch-termekben, majd Nagy József kanonok úr fogadott minket a plébániatemplomban, ahol készségesen kalauzolta a hallgatóságot a megismert freskók között. 

Gazdagodtunk-e új ismeretekkel és ismerősökkel? – De még mennyivel! Feltöltődtünk-e a következő jubileumig tartó lelkesedéssel? – Majd kiderül. A konferencia elérte-e a célját? – Erről sem lehet még biztonsággal nyilatkozni, de erősen reméljük, és várjuk az elültetett magok virágba borulását.