Quo vadis, Domine?
A Maulbertsch300 Emlékévben megvalósult programokat felsorolni is nehéz lenne, de elmondható, hogy sokszínű megközelítésben láttattuk és népszerűsítettük a sümegi freskóművet, mely bár a zseniális barokk festő alkotása, mégis kitör a képi keretekből, megszólítja a társművészeteket, teret ad és inspirációt nyújt más szempontú megközelítéseknek is. Például egy zenei érzékenységgel bíró szemlélő a freskók „dallamait” fogja hallani – és akár megszólaltatni saját hangszerén. Hasonlóképpen, egy a szavakkal jól bánó, írói tálentum tollából novellák születhetnek meg a képek nyomán.
Az idegenvezető egyfajta távolságtartással szokta kezelni a freskóművet, így a templomlátogató általában a művészettörténeti nézőponttal találkozik: a képek értelmezésével, a fellelhető párhuzamokkal, vizsgálva a keletkezési körülményeket, elhelyezve a festő életútján a megvalósult alkotást. Ez a szempont is nagyon érdekes és szerteágazó, de a pünkösdi program alkalmat ad arra, hogy egy kicsit még közelebb lépjünk, és mintegy a költő szemével tekintsünk a festményekre, mert ő az érzelmek mestere. A képek a lelkünk húrjait pengetik, érzések és emlékek törhetnek fel és simulhatnak el, akár a tenger hullámai…
A megpendített lelkek pedig „kihangosíthatók”, megszólaltathatók a képek felidézésekor: legyen az a mester munkáját éppen figyelő festősegédek összesúgása, vagy a püspök instrukcióinak „kihallása” a kompozícióból, sőt, akár Maulbertsch vélt gondolatmenete. De közelítve a mai szemlélői attitűdhöz, akár egy ’50-es évekbeli traktoros gyónni akarása, vagy egy műkörmös hölgy belehelyezkedése a megfestett szituációba. Mindegyik, a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolt freskóhoz egy-egy ilyen gondolatmenettel vagy visszaemlékezéssel kapcsolódhatunk, kezdve a kisgyermek Marcika esetével, akiből később talán még püspök is lehet… - Ilyen különleges élményben részesültek mindazok, akik a Freskók dallamai című pünkösdi koncerten velünk tartottak.
Zöldy Pál írta a monológokat, kísérő szövegeket a képekhez, akinek a prózáját aláfestette, továbbzengette hangszerein a győri csellóművész, Molnár Dénes. A szerző-zeneszerző alkotópáros, ráhangolódva a Maulbertsch által megálmodott és megvalósított képi világra, átadva magukat a plébániatemplom inspiratív közegének, félig improvizatív módon szólaltatták meg a freskók dallamait, hullámait, emlékeit. Elhangzottak Bach csellószvitjei, felcsendültek az ismert hozsannai dallamok, előbbiek inkább akusztikus hangszeren, utóbbiak pedig a több kreativitást engedő elektromos csellón. Különleges zenei élmény volt a közönség számára, túl a meglepő szövegvilágon is.
Az ünnep által tálcán nyújtott témát pedig tovább koncentráltuk a fények és a kivetítés segítségével, hiszen mindig az aktuálisan (és szó szerint is) reflektorfénybe állított freskót hangosították ki az előadók, a vásznon pedig olyan képrészleteket láthatták a nézők, amit szabad szemmel nehezen tudtak volna befogni, ezzel is megkönnyítve a témák átélését. – Így egy minden érzéket egyszerre megmozgató, egyedi élményben részesülhettek a pünkösdi koncert résztvevői a teltházas programon.
Természetesen egy ilyen volumenű rendezvényt gondos előkészítés előzi meg, és egy támogató háttér is jelen van láthatatlanul: ez a program nem jött volna létre a Sümegi Települési Értéktár szervezési munkája, a Hungarikum Bizottság anyagi támogatása (Hung-2024 "Freskók dallamai Sümegen", támogatói okirat száma: HF/597/2024), valamint az Euromedia Digitális Hangstúdió technikai háttere nélkül. Sőt, az egész emlékév nem valósult volna meg az egyedülállóan értékes és látványos freskómű, a sümegi plébániatemplom mint helyszín nélkül, aminek érdemes csodájára járni, hiszen a lényegi mondanivalót a falak hordozzák!
Köszönjük a közönségnek, hogy megtisztelték a témát és az alkalmat a jelenlétükkel, nyitott szívükkel, tapsukkal, visszajelzéseikkel. Aki pedig lemaradt az eseményről, az se bánkódjon, mert a koncertről felvétel is készült, nemsokára közzétesszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése