Ismét összejöttek…
A sümegi vár és a püspöki palota ölelésében, a Palota Kávézó panorámás teraszán került sor a Várkonyi Nándor életműsorozat utolsó, nyomtatásban megjelent kötetének bemutatójára egy nyárvégi estén, méghozzá három irodalmár fesztelen társalgásával a kultúrhistória egyik nagy alakjáról, megosztva személyes élményeiket és emlékeiket!
Kende Kata, Várkonyi Nándor unokája és hagyatékának gondozója tartotta közös mederben beszélgetőtársai gazdag emléktárának folyamát. Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, az Írók Alapítványa - Széphalom Könyvműhely vezetője, a Várkonyi életműsorozat szerkesztője és kiadója megosztotta velünk, hogyan és mikor találkozott Várkonyi Nándor eszmevilágával, hogyan ragadta magával. Immár több évtizede tart az irányában érzett elköteleződés – kiadóként pedig most tett pontot az életműsorozat utolsó, záró kötetének megjelentetésével erre a hosszú, értékőrző és -közvetítő folyamat végére.
Németh István Péter költő, író, irodalomtörténész, magyar nyelv és irodalom szakos előadó, a dunántúli irodalmárok patrónusa igen széleskörű és élő tudással rendelkezik a szépírókról, akik közül sokan költőként kezdték pályájukat, őket emlegette fel hozzászólása kezdetén, majd részletekbe menően ismertette az esszéíró Várkonyi Nándor sokszínű örökségét. Sőt, még arra is rávilágított, hogy a nagytudású kultúrtörténész hogyan lehetett segítségére íróknak, költőknek, hogyan tudta lángra gyújtani akár az ifjú költőnemzedékeket, vagy hogyan tudta egy kurta novellában a lepárolt esszenciáját adni egy orosz nagyregénynek és annak minden lényegi és felemelő üzenetének.
Várkonyi Nándor hatalmas életművéről és az ő tollából született tanulmányokról, kötetekről, versekről, levelezésről sok információ megtudható a Kende Kata által gondozott honlapról, ajánljuk figyelmükbe, de ezen az estén kifejezetten a legutóbb megjelent kötetre koncentrálva, a PRÓZÁK, VERSEK, LEVELEZÉS Kodolányi Jánossal (1954–1968) című könyv egyes részletiből olvasott fel önkéntesen a közönség egyik tagja, bepillantást engedve a könyv hangulatába, értékeibe, gondolatvilágába.
A közönség soraiban helyet foglalt Kodolányi János egyik unokája is, megtisztelve rendezvényünket jelenlétével, és megteremtve ezzel a nagy elődök örököseinek újabb találkozási lehetőségét. A két szellemóriás megjelent levelezése hű tükre annak a kornak is, melyben éltek, melyben próbáltak íróként létezni, megalkuvásmentesen, de fejüket nagy erőfeszítésekkel mindig a víz fölött tartva. Kultúrpolitikai, irodalomtörténeti és társadalmi szempontból is nagyon érdekes olvasmány, bepillantási lehetőség egy elhallgatott, bár nem is túl távoli, letűnt korszakba.
Ez a könyvbemutató egyfajta köszönetnyilvánítás is volt Mezey Katalin felé, amiért úgymond „befogadta” és világra segítette Várkonyi Nándor életmű sorozatát, mert ha ő ezt nem vitte volna végbe, talán még most is az íróasztalfiókban pihennének ezek a nagyszerű írások, melyek hétezer kéziratoldalt tesznek ki, és a magyar műveltség páratlan értékét mutatják fel.
Felemelő élmény volt a beszélgetést hallgatni, kényelmesen ellazulva a várpanorámás kávézóteraszon, érezni a szellő simogatását, eltelve az éltető napsugarak fényével, szinte belesimulni a jelenbe. Egy igazán értékes, nem mindennapi estével ajándékoztak meg bennünket. Tartsanak velünk legközelebb is!
A rendezvényről készült felvétel itt újra nézhető:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése