A rigmista sümegi szakács, akinek Padányi Biró Márton adott kenyeret kezébe
Kézirat nem ég el. Ezt az igazságot Bulgakov regényében olvastam, ám Szigligettől a Szent György-hegyig az életben is láthattam arra példát, hogy valaki nem papírra bízta az örök hírnevét jelentő művének fennmaradását. A 18. század nyolcvanas éveiben ugyanis akadt Batsányi Jánosnak egy kortársa a Szent György-hegyen, akinek négysoros rigmusait a főúri gazda, Tóti Lengyel Imre kőtáblákba vésette. A költőt Marton Mihálynak hívták, s ő lett Padányi Biró Márton püspök urunk sümegi kiskuktája, amikor árvaságra jutott:
TIZENKÉT ESZTENDŐS GYEREK MIDŐN VOLTAM
APÁMTÚL S ANYÁMTÚL ÁRVÁUL MARADTAM.
OSKOLÁBA SOHA SEMMIT NEM TANULTAM,
SÜMEGI KLASTROMBAN MINISTRÁLNI TUDTAM.
Kései népi barokk költés ez, ne kérje senki számon tőle a Zrínyi-strófa szárnyalását, de mégis megható. Úgy aránylik az eposzhoz, mint a Szent György-hegyi paraszt-barokk borospince a magyar Versailles-hoz, Fertőd kastélyához. Mint a Szent György-hegy a Pellegrino-hoz. Nem tanult verstant sem Marton Mihály, ám tudta, a költészetből nem is vehetett volna szőlőt a Lengyelek borháza közelében.
Kiváló szakács lehetett. 1762-ig a püspök sümegi konyháján, majd Lengyel Imre szolgálatába állt. Így lett szőlősgazda s egy présház tulajdonosa jobbágysorból. Első gazdája, jótevője, Padányi Biró Márton maga sem feledte, hogy milyen szegénységből, alacsony sorból küzdötte fel magát a püspöki székbe.
TEKINTS IDE, KÉRLEK, VILÁGOS TÜKÖRRE,
LENGYEL FAMÍLIA ÖRÖKÖS HEGYÉRE!
TALÁLSZ ITT MEGRAKOTT JÓ BOROS PINCZÉRE,
CSAK TARTS TARISZNYÁD, GONDOD SE LEGYEN AZ ERSZÉNYRE!
Padányi Biró Mártonra, a püspökre, s hűbérurára: Lengyel Imrére egyaránt hálával emlékezett meg négysarkú strófájában Marton Mihály:
KÉT URAT ÁLD MARTON MIHÁL ÉLETÉBEN,
MINDKETTŐT SZOLGÁLTA IFJÚ IDEJÉBEN,
BÍRÓ MÁRTON ADOTT KENYERET KEZÉBE,
LENGYEL IMRE ÁLTAL ÉLT ÖREGSÉGÉBEN.
Padányi Biró Márton kérésére és intelmei szerint ekkorra már megfestette a sümegi pélbániatemplom freskóit, éppen abban az esztendőben készült el fő művével, amikor Marton Misike még kiskuktaként tüsténkedett. Rigmusfaragáson, ki tudja, hogy törte-e már a fejét?
E versikék születésének évében (1787-ben) hagyta ránk családi állapotának leírását. Íme, Marton Mihály kőből való névjegykártyája:
SZAKÁTS MESTERSÉGBEN ADDIG FÁRADOZOTT,
HORECZKY SUSANNA TÁRSÁRA AKADOTT,
LEÁNYMAGZAT KÖZÜL FERENC IS SZÁRMAZOTT,
KIRE AZ ÉPÜLET ÁLDÁSUL MARADOTT.
Ki tudja, milyen korabeli finomság készült: teknősbékaleves, sülttikmony, keserűmandula-pogácsa, cipó tortáta, csukakolbász, bodzafánk vagy böjti rizskása zölddióliktáriummal, mikor Mihály megpillantotta Zsuzsannát (Zsuzskát), akitől lányai születtek, s aki fiúgyermekkel is megajándékozta, akire szerzett javait hagyhatta.
Idővel a Sárközy-család birtoka lett a présház, falában a homokkő lapokkal, amikbe a fenti versek vésettek. Gyermekkoromban még láthattam az épületet, aztán romba dőlt. Hajdanán Monostorapátiban hirdette Padányi Biró Márton templomokat építtető püspök családja nevét egy fémből öntött galamb, amelynek az lett a sorsa, hogy a fizika törvényei szerint aláhullt, majd sokáig Marton Mihály présházának homlok-fülkéjében lakozhatott. A Lélek madarának, a püspök e címerállatának történetét Marton Mihály is versbe emelte:
MONOSTORAPÁTI TORONY TETEJÉRŰL,
LERÖPÜLT GALAMBNAK DUPLA KERESZTJÉRŰL,
OLAJFA ÁGÁNAK HASZNOS GYÜMÖLCSÉRŰL
SZÁLL LE HOZZÁNK. JÉZUS, LÉGY NEKÜNK VEZÉRÜL!
Dornyay Béla 1934-ben lerajzolta a vasgalambot, amely úgy tartotta csőrében az olajágat, mintha Noé hajójához keresné csak a visszautat. Vajkai Aurél és Sági Károly írtak a püspök verselő szakácsáról. 1967-ben így sóhajtott föl a tudós Vajkai: „Sajnos, a szép présház tönkrement, s a galamb is tovább szállt a Balatoni Múzeumba.” E cikkek fölé hajolok. A Marton-versek kőtáblái viszont a szigligeti barokk udvarház kapujába falazva magasabbra emelik tekintetünket…
------------------------------------------------------------------------
Németh István Péter tapolcai származású, de immár sümegi költő-irodalmár írását a palotát építtető püspök születésnapja alkalmából jelentettük meg blogunk hasábjain.
E tanulmány először a Napút irodalmi lap online felületén volt olvasható, majd nemrégiben a Tapolcai Capriccio II. kötetében is napvilágot látott nyomtatásban.
A tanulmányban említett műemlékekről és a Szent György-hegyi présházról Miklósi-Sikes Csaba helytörténész írásában is olvashat-tunk a Tanyamúzeum honlapján. Hegymagason található, jelenleg magántulajdonban, erősen átépített állapotban, de a két évtizeddel ezelőtti fotókon még egyértelműen felismerhető a püspök vasgalambja. Egészen pontosan ez már csak a másolata az eredeti galambnak, mely a keszthelyi Balatoni Múzeumba került. A monostorapáti templomtoronyról származó kovácsoltvas kereszt és galamb az építtető püspök, Padányi Biró Márton címer-motívumait örökítette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése