Ikonikus vendégek

 

Ikonikus vendégek

        Szent Simon és Szent Fülöp apostolok, a Püspöki Palota „ikonikus” vendégei, akik az állandó kiállítás részeként vendégeskednek nálunk.

 

        Feltehetően a XVIII. századból származik az az orosz ikon, mely Szent Simont és Szent Fülöpöt ábrázolja. Utóbbi egyik kezében keresztes botot, a másikban a keresztfájának egy darabját tartja. Bíborvörös köpenye a vértanúságára utal. Szent Simonról is úgy tartja a legenda, hogy a sokévi püspöki szolgálat után a 120 éves aggastyánt keresztre feszítették Jeruzsálemben. Neve egyébként „engedelmes”-t ill. „szomorúságot hordozó”-t jelent, földszínű köpenye harmonizál ezen jellemvonásokkal. 

 

        Maga az „IKON” szó görög eredetű, jelentése képmás, látomás, hasonmás. A korai időszakban – a technikától függetlenül – mindez az üdvtörténeti események, a Megváltó, az angyalok vagy a szentek ábrázolását jelenti, legyen az akár falkép, szobor vagy táblakép. Az első kijevi ikonok alkotói bizánci festők voltak, hiszen ugyanúgy, mint a cirill ábécét, a vallást is a „grecinek”-től kapták a szlávok. A görög mesterektől átvették az orosz tanoncok a bizánci ikonfestészet minden fontos szabályát, tematikáját, technikáját, s az ezekhez való ragaszkodás megmaradt a Bizánci Birodalom hatalmának eltűnése után is. Majd változtak az idők és az eszközök, a tojástempera átadta helyét az olajfestéknek. A 18. század folyamán a nyugati festészeti hagyományokból átvették többek között pl. az eget ábrázoló háttereket.

        Az ikon tulajdonképpeni lényege az ún. szellemi arculat vagy isteni orca, az örök ábrázat, amely a szentek arcán kívül még a kézfejét és a lábfejét foglalja magában, csak ezeknek kell láthatónak lenniük.