"Kikönyöklök a szeles csillagokra"
„Jó volt, hogy néha meglátogattál, és egy-egy vonalat Te fejeztél be a készülő képen…”
Nágel Kornél grafikusművész a kiállításmegnyitón bepillantást engedett abba, hogy a költőóriás, Pilinszky János versei által ihletett grafikák milyen alkotási folyamaton mentek keresztül.
A Pilinszky-univerzumban életünk során többször is megmerítkezünk: serdülő ifjúként Nágel Kornél is úgy érezte, hogy megfogalmazhatatlan érzéseket tükröznek a költő szavai – de a felnőtt életünkben, 30 vagy 40 évesen is jól jöhetnek a költő sorai egy-egy párkapcsolati vagy hitéleti élethelyzetben…
Az alkotóművész sokáig nem is mert arra gondolni, hogy képek készüljenek Pilinszky verseihez, nem érezte úgy, hogy ezekhez bármit is hozzá lehetne tenni. Aztán egyszer csak elkezdték megrohanni a képek. Ezek után „áldott és csendes esték” követték egymást, miközben a verssorok és a készülő képek ott voltak előtte az asztalon. Az alkotói folyamat lezárult, de az a fajta üresség érzet, mely ilyenkor megrohanja a művészeket, nem jelent meg a lelkében.
Most közösen álltak ki a költővel együtt – értő és érző emberek elé. Pilinszky itt volt velünk a megnyitó estéjén is, napra pontosan a századik születésnapján. Szép ajándék volt, ráadásul maga az ünnepelt adta – nekünk.
Ha csak egyetlen sort is hazaviszünk a Pilinszky-életműből, ha csak egy kép is megszólít bennünket a kiállított grafikák közül, már beteljesült a költő és a grafikus küldetése. Így lett olyan kerek ez a történet, mint a „Pilinszky 100” rendezvénysorozat címében a nullák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése