vasárnap, március 27

Sala Terrena - a napsugár otthona

Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (IX.)


Sala Terrena - a napsugár otthona


 Fürdőzzön akár reggeli fényben, pompázzon akár nappali világosságban, vagy öltöztesse finom pasztellbe a lemenő napsugár, a Sala Terrena minden napszakban gyönyörű.

 Hangulata is más, mint a kastély többi, díszesen kifestett tere. Ez a gyönyörűség valami könnyed, éteri. Játékos, de nagyon határozott, megfoghatatlan, mégis mélyen megérinti a szemlélőt, a szépre éhező lélek kitűnő tápláléka.

Bolond lakik a palotában!

Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (VIII.)


Bolond lakik a palotában!

   Látogatóinknak szokatlan élményben lehet részük, hiszen bármikor összefuthatnak a palotában lakó csörgősipkás bolonddal, aki épp olyan elválaszthatatlan része a kiállításnak, mint a festmények, a stukkók, vagy maga Padányi Biró Márton püspök.

kedd, március 15

Nem trükközök, csak tükrözök


 Nem trükközök, csak tükrözök


 Az élmény nagyon friss, még ropogós, meleg, illata betölti a teret. A varázs, mellyel telehintette a palota kávézóját, finom rétegként rárakódott a figyelmesen hallgató közönségre, de ott lebeg ma is a levegőben, meg-megcsillan a kávézóba költözött bohócok szemében, s apró magva talán már csírázni is kezdett az értő, befogadó hallgatóság szívében.

Aki itt volt tegnap este, ajándékot kapott. Egy kis batyut, aminek segítségével – mint a népmesék hősei – talán könnyebben boldogul a sokszor küzdelmes hétköznapokban, mint korábban. Talán másképp köszönt rá ma reggel az utcán az ismerősére, talán tudatosabban kereste – s jó esetben meglelte – a szemkontaktust, és egy mosollyal megkoronázva a pillanatot, talán jobb kedvvel, derűsebben mentek tovább mindketten.

Volt egyszer egy város...

 


Szabó Attila: Volt egyszer egy Város

Szép, napsütéses délután lehetett, amikor gondolt egyet és lefeküdt a rétre, ott a dombok tövén, a nagy tó közelében. Azért gondolom, hogy napsütéses idő lehetett, mert olyankor igazán jól esik kifeküdni a rétre, hallgatni a bogarak csámcsogását, a fű zizegését, a tücskök készülődését az esti hangversenyre. Csak feküdni, felhőt bodorítani, álmokat hurkolni a nap sugaraira. Ezt hívják semmittevésnek, ha jól tudom.