Hazatérés

 

Hazatérés

 

  1754 őszének egyik hűvös, esős estéjén kocsi zörgött végig Sümeg városának főutcáján. A hat dán ló vontatta fogat bekanyarodott a püspöki kastélyhoz vezető útra, hogy megtegye a hosszú, fáradságos utazás utolsó szakaszát. A sár nem könnyített az állatok helyzetén, de nem is kellet már sokat fáradniuk. A kastély főbejárata hamar felbukkant. A gyönyörű, alig egy éve kibővült, megszépült épület a franciskánus barátok rendháza mellett emelkedett.

 

A korábbi püspöki lakot Padányi Biró Márton, a veszprémi egyházmegye 77. püspöke álmodta újra, s építtette pompás, kerttel körülölelt, impozáns épületté. Valahányszor – mint most is – a püspök haza érkezett, büszkeséggel vegyes örömmel szemlélte művét, a helyet, amelyről joggal írta a pápának, hogy párját ritkító szépségű.

  Hosszú út állt aznap a püspök mögött. Veszprém városából indult el. Abból a városból, mely oly sok fejfájást okozott neki, melynek polgáraival képtelen volt megegyezésre jutni. Mostani útja is kudarcot vallott, régóta tartó konfliktusait nem sikerült elsimítania. Pedig sokat harcolt érte.

  És nem csak ezért. Mindennapjainak szerves részét képezte a küzdelem. Küzdött földesúri jogaiért, a római katolicizmustól elhidegült híveiért, harcolt a protestánsokkal, a fennhatóságát elismerni nem akaró szerzetesrendekkel. Mindeközben könyveket írt, prédikációkat fogalmazott, felügyelte plébánosainak munkáját, figyelemmel kísérte a temérdek építkezést és felújítást, mely az ő kezdeményezésére és támogatásával zajlott hatalmas püspökségének területén.

  Zaklatott napokból tehát jutott bőven. Megérkezni azonban a szeretett Sümegre, igazi örömöt jelentett számára.

A kocsis lelassított, balra irányította a lovakat, hogy áthajthasson a fogattal a díszes főbejáraton, melyet két oldalról egy-egy, magas talapzaton álló Atlasz-figura fogott közre. Feladatuk a kapu feletti díszterem erkélyének alátámasztása. Alázatos némasággal viselték ezt a terhet, akárcsak Padányi a saját terheit. Az erkélyről kétszárnyú ajtó nyílt a díszterembe, az ajtó felett Padányi címere, melyet két puttó tartott. Az érkező püspök most még feljebb tekintett, hogy a pazar látvány minden részletét megcsodálhassa. Címere felett díszes keretbe foglalva a padlás egyik ablaka, még feljebb tekintve pedig három kőszobrot, a Hit, a Remény és a Szeretet allegóriáit csodálhatták szemei. És ott voltak még a delfin formájú vízköpők és kisebb, faragott kőszobrok, melyek fokozták a látványt.

  A püspök tudta, itt, Sümegen, várja az otthon melege, s ettől rossz kedve is nyomban csillapodott…

 

 

/A Püspöki Palota azon főbejárata, amely Padányi Biró Márton építkezése alkalmával (1748-1753) készült, ma is hasonlóan néz ki, ahogy születése pillanatában. A rezi homokkőből készült szobrok Franz Holecz, keszthelyi kőfaragó munkái.

Az idő vasfoga persze meglátszik még a homokkő Atlaszokon is, mégsem esik nehezünkre elképzelni, mennyire elégedett lehetett a püspök, valahányszor megérkezett Sümegre. Ez pedig sokszor előfordult, hiszen Padányi sokat utazott: gyakran járt vizitációra, de peres, vitás ügyeinek intézése miatt is számos alkalommal volt kénytelen elhagyni az otthon melegét. A szövegben olvasható „hat dán ló vontatta fogat” ötlete sem a fantázia szüleménye: Pehm (Mindszenty) József Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora című művében azt írja, hogy az említett dán lovakat Biró Márton a püspökké szentelése alkalmából ajándékba kapta a rendektől.

A Püspöki Palotába látogató vendég ugyanezen a bejáraton lép be a palotába, s hasonlóan gyönyörű látványban lehet része, mint annak idején a hazatérő püspöknek./