Reflektorfényben Vogl Gergely
Pontosan 20 éve rendezték meg első alkalommal a magyar festészet napját, azzal a szándékkal, hogy a hazai, illetve a határon túli néhai és kortárs alkotókra felhívják a figyelmet, és alkotásaikat méltó helyen helyezzék el a köztudatban. Ez a nap, október 18-a egyben Szent Lukács ünnepnapja is, hiszen ő a festők patrónusa.
Amikor a sümegi Püspöki Palotával kapcsolatban festőről esik szó, hajlamosak vagyunk Franz Anton Maulbertschet az első helyen említeni, ami természetesen teljesen indokolt, elvégre a 18. századi barokk freskófestészet egyik, ha nem a legnagyobb alakjának köszönhetjük nemcsak a sümegi plébániatemplom kifestését, de a palota Sala Terrenájának dekorációját is. Maulbertsch nagysága elvitathatatlan, most mégis át kell helyeznünk a hangsúlyt, mintegy kiemelni egy másik alkotót Maulbertsch árnyékából, hiszen a palota csodás kápolnájának kifestése, és több olajkép elkészítése is Vogl Gergely nevéhez köthető, aki nem kevésbé figyelemreméltó műveket hagyott az utókorra, mint Franz Anton Maulbertsch.
Vogl Gergelyről (1717-1782) sajnos alig maradt ránk életrajzi adat. Csupán annyi tudható, hogy előbb Óbudán, majd Budán telepedett le. Első, igazolhatóan a nevéhez köthető alkotása az óbudai Szent Péter és Pál plébániatemplom főoltárképe és a szentély mennyezetképe (1746). 1748-tól az óbudai Zichy család látta el rendszeresen megbízásokkal, és az is valószínű, hogy a család támogatásával kezdte meg tanulmányait a bécsi akadémián 1752-ben. Mivel Óbuda abban az időben a veszprémi püspökség joghatósága alá tartozott, feltételezhető, hogy a Zichy család volt a közvetítő Padányi Biró Márton és Vogl Gergely között. A festő Óbudán és Sümegen kívül többek között dolgozott még a tordasi templomban, és a majki Kamalduli Remeteségben is.
Amikor a sümegi palota építtetője, Padányi Biró Márton, azt írta a pápának, hogy a kápolnán kívül a könyvtárra a legbüszkébb, ebben bizony nem kis érdeme van a két helyiség dekorációjában közreműködő Vogl Gergely festőművésznek.
Nem véletlenül használom a közreműködő kifejezést. Vogl Gergely szoros együttműködésben készítette el a könyvtár és a kápolna díszítő munkálatait Antonio Orsatti stukkátorral, akivel más helyszíneken is dolgozott. Ebből arra következtetünk, hogy a két művész gyakran a teljes dekorációt vállaló csapatként szerződött egy-egy megbízóval.
Kettejük munkájának tökéletes összhangja szépen megfigyelhető a kápolna falain és mennyezetén. Nemcsak a mennyezetfreskó Szent Márton megdicsőülését ábrázoló képének színei harmonizálnak az Orsatti által készített műmárvány falborítással, hanem a stukkátor díszes ablakkeretei is mintegy folytatódnak a mennyezetfreskón, így téve a látványt harmonikusan egésszé.
Egy szerencsésen megmaradt szerződésből tudjuk, hogy a kápolna mennyezetfreskóján kívül Vogl Gergelyt hét kisebb kép elkészítésével, és aranyozási munkálatok elvégzésével is megbízta a püspök. A kisebb képek minden bizonnyal a kápolna négy ovális képe, melyek Szent Márton életének egy-egy jelentős eseményét ábrázolják, a püspök egészalakos portréja, a kápolna főoltárképe, illetve a könyvtár mennyezetéről letekintő püspökportré lehetnek. A kor gyakorlatának megfelelően az aranyozást is a festőre bízta a megrendelő. A palota kápolnájában és könyvtárában született stukkódíszítések arannyal történő bevonása szintén Vogl Gergely nevéhez köthető.
Kivételes szerencse, hogy – számtalan, azóta megsemmisült képpel, freskóval ellentétben – a könyvtár dekorációit restaurált állapotban csodálhatjuk meg, a kápolna stukkódíszeit, mennyezetfreskóját és oltárképének köpenyes Madonnáját pedig szinte eredeti állapotban tekinthetjük meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése