Belső ösvényeken
Napsütötte őszi táj mellett elsuhanva érkeztek meg a képek. Levetették biztonságot nyújtó fóliaruhájukat, és elkezdtek helyezkedni a termekben. Néhányan kívánták egymás társaságát, mások inkább különvonultak. Egyesek nagyot nyújtózkodtak, szinte a stukkós mennyezetet súrolva, mások inkább lebegni látszottak a fehér falak előtt, kényelmes szemmagasságban. A türkizek és kékek a téglafal felé húztak, ott tudták leginkább árasztani színvilágukat. Lassan mindenki megtalálta a helyét, elsimult a nyüzsgés, és már csak a várakozás volt a levegőben. Az alkotójukra vártak…
A megnyitó napjára borongós, őszi idő lett, földig értek a felhők. Éppen nem volt benne sok öröm. Ilyenkor az ember nem kívánkozik el otthonról, inkább belső ösvényein jár. Talán éppen olyan belső világban, ahol ezek a képek születtek. Varga Bernadett színes képzeletvilágán keresztül láttatja azokat az értékeket, melyek ezekből a képekből áradnak, s amelyek lámpásként szolgálhatnak az ilyen borús idő(k)ben. Bernadett képei megállítják az időt, és egyszersmind elindítanak minket a belső ösvényeken.
Tóth Csaba méltatta az alkotásokat a megnyitón. Szavai nyomán elhelyezkedtünk Sümeg magas szintű képzőművészettel átitatott miliőjében, és megérkeztünk a Püspöki Palota stukkós termeibe, ahol igazán otthon érzik magukat a szakrális alkotások. Csaba maga is festőművész, így szakmai szemmel mutatta be az alkotó útkeresésének folyamatát. A nonfiguratívtól a figurális ábrázolásokig, a megszólító témáktól a tanulmány-variációkig, majd néhány egészen a textilművészeti alkotásként való megszületésig.
Szakrális témák különböző variánsai váltakoznak a falakon: egregyi piéta, a keresztrefeszítés, Napba öltözött asszony, Patrona Hungariae… A magyar ősiség más motívumai is megjelennek képein: például a sólyom és az életfa. Szent Márton legendás alakja is megérintette a lelkét, ám főleg a születésének pillanatát ragadta meg művészi kifejezőeszközökkel. Ösztönösen érez rá a motívumkincsre, és a megjelenítéskor a színek is hozzájuk szegődnek, életre keltve a képzelet hullámzó teremtményeit. Az eredmény egy-egy művészeti alkotás, egyfajta pillanatképek Bernadett belső ösvényeiről. De nem tekinthetők véglegesen elkészültnek, hiszen nyomban megszületik egy másik, mely kicsit más formakinccsel operál, más színeket ölt, keresi önmagát. Folyamatos alkotásban él.
A természetes világ különlegesen kiemelkedő mozzanatait észreveszi széphez szokott szeme, alkotás közben is a harmóniára törekszik. Ihletet adó forrásai a zalai táj vonulatai, hangulata, a gyermekkor helyszínének templomfalakhoz kötődő emlékképei, egy-egy megtalált régi kincs, melyet a föld vet ki magából… A külső és belső világokra nyitott természetes ember keze nyomán születnek meg a képek, de ugyanilyen kezek mozdulataiból születhet zene is… A megnyitón pásztorfurulya hangjai cikáztak a képek között, betöltve a teret, sőt, kicsit még ki is tágítva azt. Képzeletben a zalai táj fölött suhantunk, szinte érintettük a füves legelőket, az árnyas erdőket, azokat a vidékeket, ahol a pásztorok dallamba zárták belső ösvényeik motívumkincsét. Köszönet a felemelő közjátékért Csepku Ádámnak, aki megszólaltatta a pásztorfurulyát.
Bernadett nem szeret magáról beszélni, de azért szívesen válaszol kíváncsi kérdéseinkre. Az ünnepélyes megnyitót követően erre is volt lehetőség, s vendégeink éltek is vele. Egy pohár borral a kézben, barátságosan beszélgető csoportokban sétálgattak a képek között. Otthonos érzés volt, még a hűvös idő ellenére is. Kint eleredt az eső, bent megeredt a szó. Egy kis lelki feltöltődés ebben a rohanó világban.
Reméljük, hogy az állandó kiállításunkra érkező vendégek is lelassulnak kicsit, amikor az időszaki termekhez érnek a látogatói útvonalon. Érdemes befogadni az alkotások harmóniáját, a megidézett témákat, a művészet szemlélésének felemelő örömét. Varga Bernadett szakrális témájú festményei és textilművészeti alkotásai december végéig lesznek megtekinthetők a Püspöki Palotában.
(A rendezvényről további képeket találnak itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése