Vízkereszttel, január 6-ával véget ér a karácsonyi időszak és kezdetét veszi a farsang. Ezen a napon eredetileg Jézus keresztelésére, a kánai menyegzőn történt csodatételre, és a napkeleti bölcsek látogatására emlékezett a római katolikus egyház. Később nyugaton ez utóbbi vált hangsúlyossá.
A kereszténység egyik legősibb ünnepének Padányi Biró Márton püspök is kiemelt figyelmet szentelt. Erről tanúskodik Evangyéliomi kenyér-mor’zalékok és apostoli búza-kalászok című prédikáció gyűjteményben megjelent Vízkereszt napján, illetve az azt követő vasárnapokon elhangzott igehirdetései.
Az idei esztendőben vízkereszt utáni második vasárnap a mai napra, január 15-ére esik, ezért idézünk ma Biró Márton „Víz-kereszt után való második vasárnapi prédikátzió”-jából. Ebben a beszédben a kánai menyegzőre hivatkozva bontja ki hasonlatait hosszú, barokk körmondatokban.
„A Mennyei Menyegző három féle: első az: mellyet az Atya Isten, szerzett Isten Fiának akkor, mikor ötet az emberi természetnek, és ennek az Istenni természetet Isteni személlyében jegyesül társnak adta.”
„Második: midőn ugyan azon Szent Fiának az Anyaszentegyházat, ennek pedig Szent Fiát el-jegyezvén, nagy titokban öszve-szövetkeztette, (…)”
"Harmadik e’ mái evangyeliomi menyegző: Menyegző lőn úgymond a’ Galileai Kánában, és ott vala a’ Jésus Annya: el-hivattaték pedig Jésus-is, és az ő Tanitványai a’ Menyegzőre. Már ez a’Menyegző kétféle, úgymint testi, és lelki: de ugyan mindenképpen mennyei. Ugyan-is a testi Menyegző, avagy a’ férfiúnak, és az Aszszonynak az a’ szövetsége, és társasága, mellyel testeket örökössen, és el-válhatatlanúl bizonyos külső jelek által, ugy hogy a’ maga testén sem az Aszszonynak, hanem a’ férfiúnak, sem pedig a’ férfiúnak maga testén hanem az Aszszonynak légyen hatalma, egymásnak adgyák, és kötelezik, mennyei: mert (…), a’ házasságok eredet szerént mennyekbül vannak, és Istennek rendelésébül adattatnak, ’s azért-is mennyeiei, vagy-is Menybül valók.”
„Az első házasságnak rendelésében azt mondá az Isten: ketten lesznek egy testben, a’ Kettővel jelentvén a’ nemzést, az egygyel pedig a’ szeretetet, hogy tudnillik a’ kettőbül nevelkedgyenek, és sokasodgyanak az emberek fiai: a’ kettőben pedig az egyenlő tiszta szeretet minden meg-hasonlás, szakadás, és viszsza-vonyás nélkül födhetetlenül végig meg-maradgyon.”
„A’ mi Magyar nyelvünkön Menyegző annyit tészen, Mennyeiző, vagy mennyeikre igyekvő: A’ Menyecske mint egy Mennyeiecske, vagy Mennyei lenni kezdő: A’ Vőlegény pedig mint egy Vő-iffjú legény. Midőn azért a’ Lélek kezdi szeretni az Istent, már akkor Mennyeizni, avagy a’ Mennyeiekre igyekezni: Midőn pedig a’ szeretet által Istenhez ragaszkodik, és az ő malasztit lelkében foganatossá teszi, már akkor Menyecske, Mennyeiecske, és az Atya Istennek Menye, az ő Fiának pedig Jegyesse kezd lenni. És mivel az Atya Isten Pater soster minnyájunknak Attya, az ő Fia, mint Isten, természet szerént való Fia, mint ember pedig az emberi nemzetbül való Mátkája, Jegyessse által, mint egy Veje, mert ő benne, és ő általa löttünk az Atya Istennek örökösi, a’ Krisztusnak pedig örökös tarsai, és igy a’ mi lelkeink azon Mennyei Atyának Mennyei Menyei.”
„Az Isten szeretet, és a’ ki szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne. Ő benne élünk, mozgunk, és vagyunk.”
Érdemes kicsit vesződni a szöveggel, értelmezni, átgondolni, mert Biró Márton gondolatai a mai ember számára és értéket képviselnek. Érdekes például, hogy a püspök mennyi szép dolgot kibont a menyegző szóból, ami a mai nyelvhasználatunkból szinte teljesen kikopott. Ugyanakkor a szeretetről vallott nézetei cseppet sem anakronisztikusak.
Az idézett kötet azon kevés művek közé tartozik, melyek magyar nyelven jelentek meg a 18. század közepén. Az 1756-ban nyomtatott könyv a Püspöki Palota könyvtárszobájában ma is megtekinthető.
Padányi Biró Márton életművének csupán apró töredékei a fent idézett szövegek. Aki mélyebb érdeklődést mutat a kötet iránt, olvashatja online is:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/PazmanyHTK_MuzealisKonyvek_01_054/?pg=342&layout=s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése