Kényes gyomorral

Padányi Biró Márton könyvtára 

 Az elmúlt szombaton, március 18-án tartalmas órákat tölthetett a palotában az érdeklődő. Vendégeink értékes ismeretekkel gazdagodtak Biró Márton könyvtáráról, majd megcsodálhattak egy 1668-ban nyomtatott kötetet, végül pedig élvezhették látványos architekturális vetítésünket.

 A közelmúltban napvilágot látott Padányi Biró Márton könyvtára c. könyv szerzője Németh Gábor, a zirci Ciszterci Műemlékkönyvtár főigazgatója. Beszélgetőpartnere Dr. Verók Attila volt, a 18. századi főpapi könyvtárak szakavatott ismerője, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Kulturális Örökség és Művelődéstörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. 

 Ahogy Pehm (Mindszenty) József felismerte elődje, Biró Márton nagyságát, úgy a mai kutatás is egyre nagyobb érdeklődést mutat az egykori püspök élete, munkássága, és az utókorra hagyományozott értékei iránt. A sümegi Püspöki Palota tehát nagyon szerencsés, mondhatjuk: kiváltságos helyzetben van, hiszen az épülettel és az építtetőjével kapcsolatos kutatások nagyon is élnek. Többeknek hála ezek az ismeretek nemcsak folyamatosan gyarapodnak, hanem egyre részletesebbé, árnyaltabbá is válnak.

 

 Biró Márton püspök könyvtáráról Németh Gábornak köszönhetően tudtunk meg érdekes adatokat. A tanulmányokat is tartalmazó könyv nemcsak a néhai püspök könyvtárának történetét, hanem a könyvek jegyzékét is magába foglalja. Az elhangzottak csak megerősítették a püspök személyéről korábban körvonalazódott véleményünket: Biró Márton rendkívüli munkabírással, állhatatosan és nagyon tudatosan dolgozott az élet minden területén, így a könyvtár kialakításának kérdésében is. A könyvjegyzék alapján megállapítható, hogy a könyvtárat a püspök leginkább a mindennapi munkája szolgálatába állította: többségében bibliák, szentírás magyarázatok, államelméleti munkák, történeti, teológiai, filológia, orvosi és egyháztörténeti művek sorakoztak a polcokon. Talán erre utal a püspök megjegyzése, mely a könyvjegyzék elején olvasható: „… előre jelzem, hogy kényes gyomorral ezeket a könyveket nem fogod megemészteni.” E kötetek sorában egy 1499-ben napvilágot látott ősnyomtatvány is helyet kapott, Caius Plinius Secundus A természet históriája című, Velencében nyomtatott könyve. Nem kevésbé érdekes az 1744-ben napvilágot látott mű, a Chronica Hungarorum egy másolata sem, mely az első magyarországi nyomdász, Hess András nyomdájának terméke.

Talán az est fénypontja volt minden vendég számára, hogy közel kerülhetett egy 355 esztendős Tacitus-kötethez. A könyv jelenleg a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár lakója, de szombaton valójában haza látogatott, hiszen a possessori bejegyzés mutatja: a kötet eredetileg Padányi Biró Márton könyve volt.

 

A könyvtár bútorzata szintén érdemes a figyelemre, neki is megvan a saját története. Az egykori Padányi-köteteket dajkáló szekrények szerencsésen átvészelték a 20. század viharos történelmét, és jelenleg az Iparművészeti Múzeum raktárában vannak elhelyezve.  Talán ez a kulcsa műemlékeink mai életének is: nem keseregni azon, ami elveszett, hanem ráirányítani a figyelmet megmaradt kincseinkre, a hozzájuk méltó tisztelettel fordulni feléjük, és kutatni őket, hogy a múlt gazdagabbá tegye jelenünket. Biró Márton könyvtárával kapcsolatban ezt köszönhetjük Németh Gábornak.