Ráhangolódás, újrahangolás, oldódás
Az évkör ünnepeinek sorában kiemelkedő helyet foglal el a Húsvét. A tavaszi napéjegyenlőség napján a fény és a sötétség erői éppen kiegyenlítettek, ám azután a fény javára dől a mérleg, így a természet erői évről-évre újra és újra feltámadhatnak a tetszhalálból. Ha van szemünk rá, részesülhetünk a csodából.
Így van ez Keresztút-történettel is. Ha fülünk van rá, megértjük az üzenetét. Zöldy Pál a saját szava járásával, mélyen zengő orgánumán, átható tekintettel kísérve közvetítette azokat a gondolatokat, érzéseket, emlékeket, melyek a Keresztút kapcsán az ő lelkében hullámokat vertek. Ez a hullámverés átterjedt ránk, a hallgatóságra is, és ez már önmagában felejthetetlen élményt nyújtott, de ezen az estén más is történt…
Molnár Dénes csellójátéka olyan rezgéseket adott hozzá az elhangzottakhoz, melyek további képeket, érzéseket csalogattak a felszínre – hol szorosan kapcsolódva a Keresztút állomásaihoz vagy szereplőihez, hol pedig messze sodródva a gondolathullámok hátán.
Kende Kata kérdéseivel, közbevetett mondataival terelgette saját medrében a témát, hiszen még vadhajtások nélkül is bőven nyújtott átgondolnivalót. Vajon elérhető vagyok-e szeretteim számára, amikor szükségük van rám, vagy „fontosabb” dolgom akad…? Vajon a saját „keresztemet” (tudjuk, mindenkinek van) ugyanolyan elhivatottan tudom-e cipelni, ahogy Jézus tette? Amikor megbotlok, van-e erőm felállni belőle? Észreveszem-e, amikor másokat kell felsegíteni? – Persze nem vinni helyette, az az ő dolga, de vajon tiszteletben tudom-e tartani azt a határt, amin túl már azzal segítek, ha engedem küszködni a másikat a keresztjével? Máskor pedig lehetek az a segítő, az „angyal”, aki elhengergeti a követ, fényre segítheti a sötétben tévelygőt. – Vagy várok arra, aki elhengergeti az én sziklámat…?
A Húsvét kétszeresen is ünnep. A megtisztulásé és a feltámadásé. Az újjászületést látjuk magunk körül, a gyümölcsfák virágaiban, a fű sarjadásában, a madarak énekében. De új erőre tudunk-e kapni mi is az ünnepi időszakban? A böjt segít megtisztítani testünket, s a lakást, udvart is szorgosan takarítjuk – de szánunk-e időt arra, hogy lelkünk „zaccát” felkavarjuk és leszűrjük újra?
Sokan szánnak rá. Hívó szavunkat meghallották, jelenlétükkel, nyitott szellemükkel megtisztelték rendezvényünket, és tudjuk, érezzük mi is, hogy sok kinccsel tértek haza. Az este hangjai (szavak, dallamok) messze hangzanak, hullámokat vernek…
(A rendezvényről felvétel készült, mely visszanézhető itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése