Imbolygó fények a szellemjárta kastélyban...
Azt mondják, ilyentájt nyílnak a kapuk a másvilág felé, élő kapcsolatot hozhatunk létre „szellemeinkkel”… Megragadva ezt a lehetőséget, természetesen a kastély szellemeit is megidéztük, sőt, még egy igazán a Szellem mélységeibe merülős gasztronómiai élményt is kapcsoltunk hozzá.
Vendégeinket a korai sötétedés miatt már eleve díszkivilágítással vártuk, amit aztán a kiállítótermekben sejtelmes sötétek váltottak fel. Ez már önmagában megteremtette az elcsendesedés, befelé fordulás, múltidézés hangulatát. Teremről teremre más-más történelmi kort idéztünk fel, kezdve természetesen az építtető püspök, Padányi Biró Márton szellemének megidézésével, az ő személyes harcaival, álmaival. De a barokk célkitűzéseinek mentén többször is szóba kerültek a szemfényvesztő vizuális megoldások, a korabeli „képmutatók” vásári hangulatától kezdve a „rokokó Sixtus-kápolnájának” zseniális megalkotójáig, Franz Anton Maulbertschig, aki maga is szívesen vetette be a fények és árnyékok sokatmondó eszköztárát.
Az egykori pipázó szalonban felidéztük a provinciális barokk szellemiségét, de az építéstörténetet látványosan bemutató holopiramisok segítségével még a 17. századi „kocsma-szellem”-ről is mesélhettünk, egykori kocsmai cégérünk, a kastélyban sokáig „elfalazva élt” csörgősipkás bolond felemlegetésével.
Az épület 20. századi történelmének két jellemző korszakát kiemelve, felidéztük a Keresztes Nővérek „zárda-szellemét” az 1940-es évekből, ill. az egykori kollégista diákok központi társalgójának (a mai díszteremnek) zongoraszóval kísért, egyfajta báli hangulatra emlékeztető miliőjét is.
Vendégeinkkel gyertyafényben úszó termeken sétáltunk át, itt-ott rejtett megvilágítással hangsúlyozva látványos részleteket, pl. a kályhák sziluettjét, az angyali karokat, a rokokó stukkók akantuszleveleit és kagylómotívumait…
Kellőképpen megalapozott hangulatban érkeztünk a barátságos beszélgetés számára átrendezett Tájképterembe, ahol Egly Márk borász engedte ki a „Szellemet a palackból”. Véletlenül sem leleplezve már az elején az azonos évjáratból és dűlőről származó sejtelmes tételeket, maguk a vendégek fejthették ki, hogy miről is mesélnek számukra az aranyló nedűk. Az egyik pohárból okosan felépített, mondhatni mértani pontossággal „szerkesztett” bort kóstolhattak, a másik pohárban pedig rejtőzött az a „Szellem”, melyet a borász maga is sokszor csak bölcs visszahúzódással figyel, őriz, segít, gondoz, tehát élni enged és támogat. Ezt a borban „élő” szellemet vendégeink mindegyike megtalálta, megtapasztalhatta, bár más-más kifejezésekkel és jelzőkkel illették.
Ezután a kötetlen beszélgetés folytatódott, Márk mesélt a biodinamikus gazdálkodás kihívásairól és szépségeiről, a natúr borok életéről, és bizony sok-sok érdekes kérdés hangzott el a vendégek részéről: nemcsak a szőlőgondozással kapcsolatosan, hanem az élet egyéb történéseire is kitérve, hiszen ez a természetet tisztelő szemlélet meghatározó más életterületeken is.
Egy interakciókban bővelkedő, igazán „szellemes” estét tölthettünk együtt vendégeinkkel, a barokk kastély gyertyafényes ölelésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése