„Harangok, szóljatok!”
Ebben az évben is számos rendezvényt tudhatunk magunk mögött: kedveztünk a családoknak, áldoztunk a szakmának, voltak népes, szabadtéri programok, de meghitt hangulatú, szűkebb körnek szóló rendezvények is; sokszor ünnepeltünk, néha megemlékeztünk, és a leggyakrabban tanultunk. Az idei év megkoronázásaként mindez együtt történhetett meg adventi rendezvényünkön.
Óriási érdeklődés övezte a Hévíz Quartett koncertjét, alig fértünk be a díszterembe. Pompásan felöltöztetett karácsonyfánk szerényen meghúzódott a sarokban, az együttes tagjai pedig szinte a fa alá bújtak, akár a szépen becsomagolt ajándékok, akik csak arra várnak, hogy megörvendjenek nekik. Persze az együtt örvendezés sem maradt el, köszönhetően a szépen felépített ünnepi repertoárnak. – Egyik kedves vendégünk „lélekfürdőként” aposztrofálta koncertélményét. – Holczerné Szabó Ágnes, az együttes vezetője, bemutatta az elhangzott darabokat, és még a megfázás ellenére is csodásan szólt az énekhangja. Zongorán Laborfalvi Lászlóné kísérte, Balázs Árpádné furulyákat szólaltatott meg, Pekár Zsuzsanna pedig a hatalmas barokk tükör előterében állva táncoltatta hegedűjét. Az előadó hölgyek a megszokott hangszereik mellé ez alkalommal csengettyűket is hoztak, hiszen meglepetés műsorszámmal készültek a 270 éves évforduló tiszteletére.
1753 Karácsonyának estéjén szentelte fel ugyanis Biró Márton püspök a palota kis harangtornyának harangját. Erre emlékeztünk, felelevenítve a harang majdnem három évszázados múltját, már amennyit sikerült feltárnunk belőle. Eredeti küldetése szerint a viharok elűzése, a tévelygők jó útra terelése, és természetesen az Úr dicsőítése volt a tiszte, ma pedig már lélekharangként szolgál a szomszédos kegytemplom harangtornyának legidősebb tagjaként. Minden nap hallgatjuk a hangját.
„Harangok, szóljatok!” – nem volt tehát véletlen az adventi koncert címválasztása. Az emelkedett hangulatú zenei összeállítás, a meglepetés produkció és nem utolsó sorban a Rokokó terem hangulata mind hozzájárultak ahhoz, hogy díszbe öltöztettük lelkünket, és együtt élhettük át a várakozás örömét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése