Vendégségben Fenékpusztán

 

Fenék és Patience – fénylő csillagok

 

Egy kiváló versenylóról, Fenékről elnevezett főúri gazdaságban jártunk vendégségben.

        (Vendégségben – ez lesz a címe új rovatunknak. Ugyanis nemcsak kizárólag magunkról, kiállításunkról, látogatóközpontunkról és rendezvényeinkről szeretnénk írni, hanem olyan élményeinkről is, melyeket más helyszíneken gyűjtöttünk. Szeretünk eljárni társintézményekhez, körülnézni a házuk táján, meríteni megoldásaikból. Szeretünk eljárni rendezvényekre, melyek látókörünket szélesítik, előadásokra, melyek tudásunkat mélyítik. Szeretünk ismerkedni hasonló értékszemléletű emberekkel, szeretünk tanulni a szakma elismert képviselőitől.)

        A régi, romos Fenékpuszta megújult. Rá sem ismernének! A Fenékpusztai Majorság ma egy igazán tartalmas kiállításnak otthont adó látogatóközpont. Több felújított épületet bejárva tud a látogató elmerülni a lótenyésztés történetében, ill. bepillantást nyerhet a „drága hobbit” lehetővé tevő gazdaság mindennapjaiba. Az installációkon egyszerű emberek, gulyások, csikósok mellett a szakma irányítói, lótenyésztők, zsokék, idomárok, bukmékerek szólalnak meg, felidézve a kor nyelvezetét, hangulatát is. 

        A kancaistállóban lópanteont alakítottak ki, a bokszok pedig készen állnak a lovak befogadására. A kiskastély emeletén a grófi szoba hangulata magáért beszél, földszintjén – az egykori cselédlakásban – pedig sok-sok érdekességet talál a nyitott szemmel sétáló vendég. Mi elvesztünk egy régi idők térképeit összevető installációnál, és ledöbbentünk a lovak származási vonalát szemléltető terem gazdagságán.

        Átsétálva az egykori borjúistálló épületébe, a sok szemléletes kiállítási tárgy között lecövekeltünk egy lócsontváznál, és szájtátva hallgattuk kísérőnk szakmai eligazítását arról, mi mindenről mesélhet a hozzáértő számára a ló mozgása, esetleges kibillentsége, ritmusváltása, és egyéb apró jelek. 

  

 

        A gulyaistálló épületében további élmények vártak ránk: „vasparipákra” pattanva magunk is összemérhettük gyorsaságunkat egy rögtönzött helyi derbin. Megismerhettük a híres sárga kanca, Patience fényes pályafutását, viharos győzelmeit, melyeket követően további érdemeit már anyakancaként szerezte a fenéki ménesbirtokon. 

        Mire mind a négy épületet alaposan bejártuk, huss, elröppent négy óra. Rá is kell szánni az időt, hiszen roppant tartalmas a kiállítási anyag, és a kurátor (Tóth G. Péter) leleményes megoldásainak hála szinte ottfelejti magát a látogató az egyes helyszíneken – egészen addig, míg a lelkes kísérők fel nem hívják a figyelmünket újabb és újabb élményekre.

        Biztosan vissza fogunk még ide térni!