Maulbertsch Látóút – ezúttal Bécsbe

 

Maulbertsch köbre emelve

 

A művész választott székhelyvárosába látogattunk, ahol tényleg minden Róla szól, minden szál hozzá vezet. Bár nem itt született, hanem a Bóden-tó partján, de a Habsburg Birodalom fővárosában tanult az akadémián, és itt is rendezte be műhelyét, végül pedig itt tért örök nyugalomra a nyughatatlan ember. Ideje nagy részében a birodalom különböző szegleteiben alkotott, de mindig ide tért haza.

Laza bemelegítésképpen egy kupolafreskón végzett restaurátori munkáját tekintettük meg a Nemzeti Könyvtár csodálatos dísztermében. A freskók alkotója (1726-30) Daniel Gran osztrák festő, aki Conrad Adolph von Albrecht ikonográfiai programja alapján dolgozott. Sajnos a kupola már Mária Terézia uralkodása alatt megrepedt, vasgyűrűvel kellett megerősíteni, és a javítási munkálatok utáni restaurálást Maulbertschre bízták (1769). Nevét és a helyreállítás dátumát a freskón is olvashatjuk. („A. MAULBERTSCH PICTURAM REFECIT MDCCLXIX”) – Persze, hogy szelfiztünk vele…

Giber Edit, Varga László, Sümegi Kata, Czibula György és Losits Andrea - elkötelezett Maulbertsch-rajongók

A könyvtár termei a diófa könyvespolcokkal, a márvány szobrokkal és a velencei glóbuszokkal már önmagában is pazar látványt nyújtanak, de a bámulatosan plasztikusan megfestett freskók csak még jobban emelik a fényét. A majdnem 30 méter magas kupola freskója az építtető, VI. Károly apoteózisát és a könyvtár építésének allegórikus történetét ábrázolja. Az uralkodó egyik bibliofil „őse”, Mátyás király előtt is tiszteleg egy grisaille ábrázolással.

Ráadásul a freskó minden részlete megdöbbentő mértékben kinagyítható a rendelkezésre bocsátott, érintőképernyős installáción, és bőséges magyarázattal is szolgál a kinagyított részletekről. El voltunk kápráztatva. És ez még csak az első helyszín volt…

Második úticélunk a Maria Treu piarista templom volt a Józsefvárosban. Itt megkülönböztetett figyelmet élveztünk, szívélyes barátsággal fogadott minket Labancz Zsolt atya és a kiállítás egyik kurátora, Johannes Theiner. Sümegi látogatásuk óta ápoljuk a kapcsolatot vele és fivérével, Andreas Theinerrel. 

Leginkább a körültekintés és figyelmesség jellemzi munkásságukat, melynek tanúit a kiállítási helyszíneken is tetten érhettük. Elsőként természetesen a templomban néztünk körül: a gyönyörű kupolafreskókat ráadásul igen kényelmesen, állítható tükrök segítségével alaposabban is tanulmányozhattuk. 

A gyóntató kápolnában berendezett tablókiállítás pedig bőséges információval szolgált Maulbertsch helyi alkotásairól, keletkezésük körülményeiről, a festő korai éveiről és a vallási társulatban betöltött szerepéről. Mivel Padányi Biró Márton püspököt nagy valószínűséggel itt ejtette rabul a freskófestő munkája, ez alapján bízhatta meg őt a sümegi templom kifestésével, ezért a kiállításban önálló tablón mutatják be a plébániatemplom világhírű freskóművét. Nagyon büszkék voltunk rá, hogy ott is viszontláthattuk a mindenki által tisztelt értékeinket.

Kiemelendő a kiállítás kapcsán, hogy a tablók olyan ügyesen lettek elhelyezve a térben, hogy semmiféle károsodást nem okoztak a műemlékekben, nagyon precízen ügyeltek a helyes installálásra. Ráadásul külön erre az alkalomra a freskók részleteivel díszített bort és mágneseket is árusítottak, természetesen az igényesen elkészített kiállítási katalógus mellett. 

A templomtérről nyíló iskolaépületben megtekintettük a nyári refektórium stukkókkal keretezett mennyezetfreskóit, melyek a helyes szolgálatra és a szellemi táplálék fontosságára hívják fel a vendégek figyelmét.

Barátságos vendéglátóinktól búcsút vettünk, és biztosítottuk őket afelől, hogy őszi kirándulásuk alkalmával is szeretettel látjuk őket Sümegen.

Nehezen váltunk meg a Maria Treu templom impozáns látványától, ezért úgy döntöttünk, hogy a „kötelező” bécsi kávénkat a téren fogyasztjuk el. Nem bántuk meg…

Ezután kirándulásunk harmadik helyszínére, a (felső) Belvedere kastélyba igyekeztünk. Nem volt előzetesen megvásárolt belépőjegyünk, és félő volt, hogy nem jutunk be időben. Félelmünk megalapozott volt, mert a megnövekedett látogatószám miatt csak negyed 6-ra tudtunk jegyet szerezni, viszont a nyitva tartás egészen este 7 óráig lehetővé tette a bámészkodást. Volt is mit nézni…

A hatalmas kastély földszintjén, az időszaki termekben kezdtük a tiszteletköröket az „Im Blick – Franz Anton Maulbertsch – 300 Jahre exzentrischer Barock” címet viselő gyűjteményben, mely 34 alkotást vonultat fel Maulbertsch műhelyéből. 

(Nem tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem: a 250 éves jubileum tiszteletére Ausztriában három nagyobb kiállítást rendeztek, ezek közül a bécsi helyszínen, a piaristáknál 153 kiállított alkotást vonultattak fel, az alsó-ausztriai Heiligenkreuz-Gutenbrunn kastélyben 73-at, a katalógusból vettem a számokat. Ezekhez képest azért szerényebben ünnepelték a tricentenáriumot… A budapesti Szépművészeti Múzeumban is volt egy jubileumi kiállítás 1974-ben, hiszen akkor éppen Garas Klára volt a múzeum főigazgatója.)

A Belvedere-ben leginkább a korai önarckép előtt időztem, és meglepő részleteket fedeztem fel, de ezekről majd egy későbbi alkalommal számolok be.

A másik nagyhatású kép számomra az Angyali üdvözlet volt, Gábriel elgondolkodtató androgün ábrázolásával és a megkapó részletekkel. A kidolgozott festmények között természetesen számos színvázlat és metszetek készítéséhez festett, szinte monokróm alkotás is kiállításra került, valamint a műhelyhez ill. a köréhez tartozó festők munkái is teret kaptak.

Persze, ha már ott járunk, az emeleten is körülnéztünk, meglátogattuk Klimt Csókját és a többieket (Monet, van Gogh, Schiele, Rodin…), ill. a barokk állandó kiállításban is felfedeztünk egy kevésbé ismert Maulbertsch alkotást. A középkori gyűjtemény is fantasztikus volt, ráadásul a legjobban megvilágított, így tökéletesen élvezetes. Mire mindent ezt a két szintet végigjártuk, már hallottuk is a zárórára felhívást.

Ennyi fért bele a napba, három Maulbertsch-helyszín. Persze ennél jóval több helyre el lehetett volna látogatni, és tervben is van egy visszalátogatás a magyar nagykövetségre (korábban magyar udvari kancellária), a jezsuita templomba, a korábbi bécsi akadémia teológiai termébe, a képzőművészeti dísztermébe… sőt, van egy tündéri kis kápolna a Schönbrunnstrassén, frissen restaurálva.

Bécs környékén is számos nagyszerű látnivaló van, talán útba ejthetők egy másik alkalommal. Egyelőre a szeptemberi programokra koncentrálunk, az alkotópályázatra érkezett művek kiállításmegnyitójára és díjátadójára, valamint a szakmai konferenciára.