Maulbertsch Látóút – Szombathelyre

 

Maulbertsch nyomában Szombathelyre

Az ekkor már nagy hírnévnek örvendő freskófestőt régi ismerőse, Szily János püspök hívta Szombathelyre, és 1782-től egészen a festő haláláig munkakapcsolatban álltak itt. A püspöki palotában és a székesegyházban is láthatók munkái, így természetesen mindkét helyszínt beterveztük a látóútba. A barokk élményeket pedig – terveink szerint – egy kis ausztriai kiruccanással szerettük volna leöblíteni, méghozzá Léka várát vettük célba, egy középkori lovagvárat, a templomosok titkos talákozóhelyét...

A látóútra jelentkezőkkel gyorsan megtelt a busz, így 44-en indulhattunk útra egy szép őszi napon.

Iván Anita fotója a csoportról, háttérben Szily János püspök szobra

A felújított püspöki palotába érkeztünk először, és nagy szerencsénkre Perger Gyula atya volt az egyik, aki körbevezette a kettébontott csoportot. Ő volt az, aki a Szily János Egyházmegyei Látogatóközpont igazgatójaként felújította az emeleti barokk szárny 8 gyönyörű termét, és kialakította a Mindszenty- és a Brenner-emlékszobákat a földszinten.

Perger Gyula atya éppen az első Maulbertsch-vázlat előtt a csoport egy részével

A kiállítás megtekintése során háromszor botlottunk Maulbertsch festményeibe a folyosókon. Ezek a vázlatok a Szily püspökkel közösen tervezett Mária-freskókhoz és oltárképekhez készültek. Levelezésük fennmaradt, így abból megtudható, hogy eredetileg a székesegyház kupoláira Mária életéből vett jeleneteket terveztek: a karzat fölé a szeplőtelen fogantatásról, a hajóban Mária születéséről, a négyezeti boltozatra (a kereszthajó és a főhajó találkozásánál) Mária bemutatását a templomban, majd a szentélyben az Angyali üdvözletet. Mindezeket Szily püspök Maulbertsch-csel szerette volna megfestetni, de sajnos mire elkészült a templom épülete, addigra ő meghalt. Mindenesetre a vázlatai fennmaradtak, és ezek segítségével tudta később Winterhalder és Spreng megfesteni azokat.

Maulbertsch vázlata az Angyali üdvözlethez (Varga László fotója)

A négyezeti kupolára tervezett kör alakú vázlat megtekintése után kezünkbe vehettünk egy modern kukucskáló dobozkát, mely elénk varázsolta az azóta elpusztult freskó látképét a templomból egy archív felvétel segítéségével.

Mária bemutatása a templomban – 2. vázlat 

A székesegyház Szent Márton oltárához készített vázlattal is találkoztunk a palotában, majd az elkészült olajképet is megcsodálhattuk később a templomban.

Szent Márton oltárképhez készült vázlat (Varga László fotója)

Szent Márton csodái fényében, Maulbertsch, 1792 (Varga László fotója)

A folyosók kincseivel való megismerkedés után végre beléptünk a frissen felújított díszterembe, mely 160 fő befogadására alkalmas rendezvényterem, és mennyezeti freskóját még maga Maulbertsch készítette 1783-ban. Témája: az isteni Gondviselés megdicsőülése. Negyed századdal járunk a sümegi művek után, így itt már a számunkra megszokott érzelemgazdag és eleven ábrázoláshoz képest egy higgadtabb, mondhatni kiérleltebb üzenetet kapunk az idős festőtől és programadójától.

A díszterem képe (Varga László fotója)

Az oldalfalakon (valószínűleg a műhely által) megfestett grisaille képek Savaria ókori történetéből villantanak fel négy epizódot, köztük pl. az a képet is, melynek egy részletét a sümegi időszaki kiállításon is láthatják (Ítélet címmel, Bognár Liliána alkotása), és ezen a freskón helyezte el Maulbertsch az aláírását is.

Miután mindkét csoport bejárta a barokk termeket, a Sala Terrenát és az emlékszobákat, átsétáltunk a székesegyház előtti térre, ahol már várt ránk Salamon Viktória történelemtanárnő, a plébánia munkatársa, aki felajánlotta, hogy megismereteti velünk a székesegyház történetét és jelenlegi oltárképeit, kincseit.

Salamon Viktória mesél a templomról (fotó Iván Anitától)

A hajóban egyre beljebb sétálva talákoztunk Feszty Masa, Anton Spreng, Dorfmeister István és Takács István festményeivel, majd a kereszthajóban a Szent Márton kápolnával szembeni oldalon megláttuk Maulbertsch 1791-ben festett oltárképét Szent Quirinus mártíromságáról. (Ennek bozzettóját, azaz nyers vázlatát láthattuk bécsi látóutunk során a Belvedere kiállításán.)

Szent Quirinus mártíromsága c. oltárkép (Varga László fotója)

A Sarlós Boldogasszony Székesegyház a titulusának megfelelően a főoltárán a Vizitációt jeleníti meg (ma Takács István 1951-ben készült képe látható itt), melynek eredeti főoltárképét 1791-ben Maulbertsch-től rendelte meg az építtető püspök. Ennek színvázlata ma a pannonhalmi apátsági képtár gyűjteményében tekinthető meg. A hatalmas méretű (38 m²) főoltárkép is nagyon hamar, már 1792-ben elkészült, de a templom építési munkálatainak húzódása miatt csak évekkel később került a helyére. Sajnos ez az oltárkép is a '45. március 4-i bombatámadás áldozata lett, számtalan apró részre szakadt, melyeknek egy részét a törmelékből kiválogatva sikerült megőrizni egy majdani megmentési akció számára. Ez utóbbi sokáig váratott magára, eredetileg menthetetlennek hitték a képet, de 1999-ben mégis fontolgatni kezdték a restaurálását. A 192 megmaradt „cafat” a tisztítás során 300 töredékére esett szét, ebből „legózták össze” a restaurátorok (Juhász István főrestaurátor vezetésével) a központi részt, 330x385 cm felületen. Az így elkészült részletet 2007-ben bemutatták a Nemzeti Galériában, 2022 óta pedig megtekinthető a székesegyház egykori oratóriumából kialakított Bombázási Emlékhelyen.

a csoport látogatása a Bombázási Emlékhelyen (Iván Anita fotója)

restaurált részlet a Vizitáció c. oltárképből (Varga László fotója)

A kialakított emékhely a jelenlegi Madonna kápolna fölötti térben van, természetesen ezt is meglátogattuk. A kápolna freskóit Winterhalder jegyzi, az Utolsó ítélet látható a mennyezetén, és csodálatos módon ezek a freskók megúszták a bombázást.

a korábbi Szent Mihály kápolna mennyezete (Varga László fotója)

Ifjabb Josef Winterhalder szerepéről érdemes bővebben is szólni. Ő Maulbertsch halálát követően került a képbe, ugyanis az elhunyt festő apósa, Jakob Schmutzer őt ajánlotta a tervezett Mária-freskók kivitelezésére Szilynek. Winterhalder a Maulbertsch-től „örökölt” segéddel, Martin Michl-lel három szezonon át dolgozott Szombathelyen, 1798-ban elkészült az Angyali üdvözlet című kupolafreskóval a szentélyben (Szily sajnos csak ezt érte meg). Maulbertsch nagy tisztelettel nyúlt Maulbertsch vázlataihoz, mégis kissé megváltoztatta az arányokat. – Erre azért volt szükség, mert a vázlatok elkészítésekor még nem volt kész az épület, nem tudhatta a végleges méreteket és szögeket.

Winterhaldernek volt lehetősége megvalósítani a négyezeti boltozat freskóját is: Mária bemutatását a templomban, valamint a kereszthajó oldalfalaira tervezett grisaille képeket is a szombathelyi szentekhez (Szent Mártonhoz és Szent Quirinhez) kapcsolódóan. A Szent Mihály kápolna díszítőfestésére felkérve önálló ötleteit festhette meg, ehhez Maulbertsch nem készített vázlatokat. Viszont a hajó kifestése előtt ő is elhunyt, így ez már Anton Sprengre maradt. Utóbbit 1807-ben Somogyi Lipót bízta meg a hajó freskójának elkészítésével Maulbertsch tervei alapján, melyet a legmesszebb menőkig figyelembe vett a kivielezéskor. Bár Spreng munkájának megítélése nehézségekbe ütközik, mert freskójáról csak korabeli fotók maradtak (ez a freskómű is a bombázáskor semmisült meg), melyeken már készeres restaurálás után látható. Mindenesetre ugyancsak Spreng freskója került az orgonakarzat fölé is: Mária nevének megdicsőítése.

A bombatámadáskor megsemmisült freskókról tehát csak archív fotók tanúskodnak. Jelenleg az architekturális díszítőfestés egyes elemei kerültek vissza a felületekre ezek alapján, a kupolafreskók hűlt helyét (egyelőre) nem foglalták el újabb alkotások. A kupolafreskó építészeti keretét helyreállító restaurátorok között Heitler András is remekelt, aki jelenleg éppen a pápai Maulbertsch-freskók megmentésén dolgozik, és a Maulbertsch Emlékkonferencián is egyik előadónk volt.

Őszi táj Léka vára közelében (Iván Anita fotója)

A szombahelyi múltidézést követően a csoport tovább utazott Léka vára felé, de oda sajnos én már nem tarthattam velük, mert vártak rám Sümegen a bécsi csoport által éppen aznapra szervezett magyarországi Maulbertsch-látóút lelkes résztvevői.

A Szombathely-Léka célpontú látóúton készült fotókból egy válogatás albumot töltöttem fel a Maulbertsch300 oldalra, ott több képet is találnak.

A látóútra való felkészüléshez Jávor Anna és Jernyei Kiss János interneten is megtalálható tanulmányait használtam fel, valamint az egyházmegyei kiadású nyomtatott ismeretőket. Abban a szerencsében volt részem, hogy személyes találkozásunk alkalmával Salamon Viktória egy nagyvonalú gesztust tett: nekem ajándékozta a dr. Géfin Gyula által még 1942-ben írt ismertető füzetet, melyben még a bombázás előtti állapotát ismerteti a székesegyház díszítőfestésének. Ez az értékes kiadvány is a Maulbertsch-könyvtárat fogja gazdagítani, mely az emlékévben olyan dinamikusan megnövekedett. – Köszönet érte mindazoknak, akik lelkes szervezői, megfigyelői és résztvevői az emlékév történéseinek!