Mártonok napja
November 11-én ünnepeljük a palota építtetőjének névnapját. Nevének jelentése „a Marshoz tartozó”, mely tükrözi harcos szellemiségét, védelmező szerepvállalását. Márton püspökben ugyanis a Veszprémi Egyházmegye 18. századi újjáépítőjét, a katolikus hit harcos védelmezőjét tisztelhetjük.
Maga a Márton keresztnév (és alakváltozata, a Martin) a legújabb korban főleg a ’90-es években lett népszerű, de példának okáért 2005-ben hazánkban annyi kisbaba kapta ezt a keresztnevet, ahány kötetet számlált Márton püspök nevezetes könyvgyűjteménye a kutatók szerint. (Aki kíváncsi, itt utánajárhat.)
Márton püspök névadó védőszentje pedig az a Szent Márton volt, akinek a neve napján olyan sok liba kerül terítékre a hagyománytisztelő vendéglátóhelyeken. (Az árulkodó libáknak nem lett szerencséje Mártonnal, de annál inkább a fázó koldusnak…) A Szent Márton legendárium attribútumai felfedezhetők a palota kápolnájának freskóin is, érdemes megcsodálni. A számos Márton-napi hiedelem közül talán csak egyet hiányolhatunk, méghozzá az új bor kóstolására biztató jeleket, Márton lehetne ugyanis az idei szüreti termés méltó bírája, de érthető módon nem látjuk a megszentelt helyek freskós falain az összehúzott szemöldökű Mártont, amint az újbort mértéktelenül kóstoló, „Szent Márton nyavalyájával” küzdő gyarló emberre tekint… Pedig még a Padányi Biró Márton püspökhöz fűződő szigorú „Rendtartás” szövegezése is kitér erre: „…A szabad és feslett élettül, káromkodástul, részegségtül, éjjeli tobzódástul, vagy kin hálástul, nappali kóborlástul, vagy akár mely rósz társaságtul igen ójja magát: mert a ki eféléket elkövet, a mi Szolgálatunkból azonnal kirekesztetik…”
Mértékkel kell tehát élni, például a borfogyasztást tekintve is. A libalakomák túlméretezésének pedig utána megvan a negyvennapos böjtje, ugyanis éppen ennyi nap telik el november 12-től december 21-ig, a téli napfordulóig. Ebben az időszakban készítjük fel testünket-szellemünket a Karácsonyi ünnepkör misztériumaira. A külső világban egyre fogy a fény, egyre több a sötét és a hideg, de lelkünkben „lámpásokat” gyújtunk, hogy a Karácsonyig tartó úton végig tudjunk menni. Ragyogó lánggal égő, meleg fényű tüzek ezek, egyfajta reménysugarak, melyek fénye egymáshoz vonzza a szeretetteljes embereket, érzéseket, élményeket.
A püspökszent és a nagy építtető életútja egyaránt jó példa a „Mártonok” személyiségtípusára: egyszerre harcos és védelmező, bőkezű és mértékletességre intő, hűvös és mégis lángoló. A Márton-nap kiváló alkalom ezeknek az értékeknek a felfedezésére vagy felkeltésére önmagunkban is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése