Délutáni tea Széchenyi Tímeával

 

A közösségek fontossága

 

A magyar kultúra „másnapján”, január 23-án a Palota Kávézó vendégei voltunk egy csésze teára és egy meghitt beszélgetésre. Többen is jelen voltak az előző napi Felemelkedés konferencia hallgatóságából, számukra mindenképpen egy könnyed levezetése, lekerekítése lehetett az ott elhangzott rengeteg információnak. A reformkor bicentenáriumának apropójából meghirdetett Széchenyi Emlékév rendezvénysorozatának első állomásaként adott otthont Sümeg a konferenciának, hiszen a történelmi család legkorábbi és egyik legkiemelkedőbb alakja, Széchényi György városunknak is nagy építtetője, jótevője volt. A tartalmas program egyik fő szervezője a Gróf Széchenyi Család Alapítvány volt, melynek kuratóriumi elnöke Széchenyi Tímea, a történelmi család leszármazottja, egészen pontosan Széchényi Ferenc, a nagy könyvtár- és múzeumalapító szépunokája. 

Az sem volt véletlen, hogy Tímeával egy olyan feltárt falszakasz előtt beszélgettünk, mely Széchenyi György veszprémi püspök építkezéseihez köthető. Ő ugyanis a 17. század derekán ferences szerzeteseket telepített le Sümegen, megépíttette számukra a rendházat és a ferences templomot, valamint kőfallal vetette körül a belvárost. Feltehetően ekkor épült a várhegy tövében az emeletes, alápincézett püspöki ház, a curia episcopalis, melynek többszörös bővítésével épült meg később, a 18. század közepére a Padányi Biró Márton püspök nevéhez köthető Püspöki Palota.

A palota épületében ma is feltárt állapotban láthatók a régi, 17. századi kőház falai, ablakai, sőt, arról is tudunk, hogy Széchényi Pál veszprémi püspök a kúriaépületet két további szárnnyal U-alakúra bővíttette, és homlokzatait színes festés díszítette. Az ő püspöksége idején vált városunk hivatalosan is kegyhellyé, hiszen az első sümegi csodát követően kivizsgáltatta és hitelesíttette csodás eseményeket, gyógyulásokat.

A történelmi család több nagyhatású államférfivel, jótevővel, polihisztorral, egyházi vezetővel büszkélkedhet, és a téma kimeríthetetlen. Széchényi Györggyel és Pállal kezdődött a beszélgetésünk, de természetesen a hallgatóságot nagyon érdekelte a család 20. századi története is, így a példaképnek választott gróf Széchényi Ferenc értékszemléletének felidézését követően hamarosan újabb generációkat ugorva a történetben, felemlegettük a helyi vadászok által is nagyon kedvelt és olvasott Széchenyi Zsigmondot, akinek ráadásul erre a napra esett a születésnapja.

Tímea a személyes emlékeit is megosztotta velünk, mesélt édesapjának zánkai életéről, nagyapjának óvó intelmeiről, a csodálatos módon felbukkant íróasztalfiók által őrzött családi emlékekről, fényképekről, üzenetekről, és a családtörténet szempontjából kiemelkedően értékes forrásanyaggal szolgáló naplóról is… 

Körüljártuk kissé az arisztokrácia fogalmát, hogy mit tesz a neveltetés, a nemesi gondolkodás, tartás, felelősségvállalás, hogyan formálják ezek a nemesi erények a személyiséget, és ami talán a legfontosabb, hogyan lehet a „kudarcból hasznot formálni”. A főnemesi rang korábban (1947 előtt) kiváltságokkal, előjogokkal is járt, ez ma már jelképes jelentőségű, örökletes rangot jelent csupán, hivatalosan a törvény értelmében nem is használható. Nagyot fordult a történelem kereke, az egykori, nemes jellemű arisztokratákat ma már intézményekkel igyekszünk pótolni, többé-kevésbé sikeresen, de mindenesetre másképpen. Ami talán ennél is fontosabb, hogy a „nemes gondolkodásmód” köré közösségek gyűljenek, és közösen, együttes erővel „hassanak és gyarapítsanak”, soha nem feledve a múltat, amelyből meríteni lehet. 

Egy furcsa modern szóval élve meghatározható egyfajta „Széchenyi-brand”, mely egy olyan érték, egy minőséget jelölő védjegy, amihez fel kell nőni, vigyázni kell rá, és továbbadni a következő generációknak is. Egy híres történelmi család leszármazottjaként ez áldott teher és folyamatos feladat.

Ezért is fontos Tímea számára a családi találkozók megszervezése, de akár a történelmi konferenciákon vagy az ehhez hasonló, beszélgetős estéken való őszinte megnyílás, melynek révén bepillantást nyerhettünk a család mai történetébe is. A kávézó vendégei a csilingelő csészék mellől is figyelmesen, csillogó szemekkel hallgatták a beszélgetést, be-bekapcsolódtak, amikor alkalom adódott rá. Végezetül érdemes ide citálni Németh László sorait, melyet a hallgatóság sorában ülő neves vendégünk, a tapolcai költő, Németh István Péter osztott meg velünk a vendégkönyvben: „Az emberek koponyája templom, de Széchenyié székesegyház.” – Köszönjük, hogy velünk tartottak, akár magán a rendezvényen, akár csak a blog hasábjain keresztül.