A legenda ritka variánsa
Lángi József falkép-restaurátor nem először jár a palotában. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a kutatásokra még nem állt rendelkezésre anyagi fedezet, a szakemberek a szakmájuk iránti szerelemből és a műemlékek legnagyobb tiszteletének okán kutatták a palota titkait. – Mondhatni „szakálltalanul és dicsfény nélkül”, ami igaz a türjei falképek Szent László-ábrázolásaira is. A türjei helyszín ugyanis több szempontból egyedülálló megoldásokat vonultat fel, melyekről részletes ismertetést kaptunk előadónktól. Lángi József – szerencsés módon – mind a rejtőző falképek felfedezésében, feltárásában, mind pedig a restaurálásban részt vett. No ehhez a csodához sem két nap kellett, sokkal inkább évtizedek. Bőven volt hát miről mesélnie…
A türjei premontrei templom műemléki, falképeinek festőrestaurátori kutatása – ezt a címet viselte a szakember előadása, és bizony több szempontból is érdemes volt körüljárni a helyszínt. Már maga az épület története is roppant érdekes. A XIII. századtól kezdődően a modern megújulásig többször is arculatot váltott, melyeknek nyomai kirajzolódnak a falkutatásoknak köszönhetően. A templom mai képe is több idősíkot mutat fel, (1) a középkori legendák különleges ábrázolásától kezdődően, (2) a végvári harcok alatt erőddé alakítva, majd (3) a barokk freskókon és architekturális díszítőmotívumokon át (4) a XX. század eleji műemléki helyreállítások határozott neogót arculatáig, végül pedig (5) még száz évvel később a mai, modern megújulásig. Mégsem a bőség „zavara”, mert harmonikusan elkülönülve figyelhetők meg a különböző történelmi korok és események nyomai.
De térjünk vissza a templom déli falának legnagyobb művészettörténeti szenzációjára, amely az egész Kárpát-medencében talán elsőként beszéli el a Szent László-legendát, ráadásul ez egy ritka variánsa a kun vitéz legyőzésének és az elrabolt leány megmentésének. A jelenetek nem oszlanak külön részekre a falfelületen, hanem egy közös keretben ötvöződik a Váradról történő elindulás, az üldözés, a csatajelenet, a kun lerántása és legyőzése, valamint záróképként a megpihenés. Egyedülálló megoldásként a lovagkirály koronával díszített csöbörsisakot visel, fejét pedig nem övezi dicsfény. Arcát a sisak eltakarja, kivéve az utolsó, „fejbenézés” jelenetben, ahol feltárul szokatlan, szakálltalan ábrázolása. – Érdekességképpen elmondható, hogy a több évszázados műalkotás annak idején vegyes technikával készült, tehát ezeknek freskó részei kiállták az idő megpróbáltatásait, de a szekkó azaz szárazon felvitt részletek (apróbb díszítések, részletezések, akár az arcok kidolgozása) sajnos elvesztek.
Hasonlóan kalandos a barokk freskók sorsa is, ugyanis az eredeti, 1763-as datálású Dorffmaister-munkák egy nem túl szerencsés, kontúros átfestés miatt a XIX. században részben elvesztették barokkos hangulatukat, de a legutóbbi megújulásnak köszönhetően visszanyerték régi pompájukat. A barokk átépítések ráadásul szorosan kötődnek a palota építéstörténetéhez is, mert a kiállításunkban is bemutatott püspöki építész, Mózer Pál tevékenykedett a türjei szentély boltozatos kibővítésén és a Szent Anna kápolna megépítésén. – S amíg ezeket az új tereket Dorffmaister István ellátta architekturális díszítőfestéssel és – nem véletlenül a sümegi Maulbertsch-freskókra emlékeztető! – figurális ábrázolásokkal, azalatt a palotában éppen a Tájképterem díszítésén dolgozott Johann Ignaz Cimbal. Bár ez utóbbi falképek sajnos nem maradtak meg olyan szerencsés módon és restaurálható állapotban, mint a türjei freskók.
További kötődésünk a türjei helyszínhez, hogy itt is a Mennyei ügyek kurátorai, dr. Nagy Veronika és Gaylhoffer-Kovács Gábor vettek részt művészettörténészként az építéstörténeti dokumentáció elkészítésében.
A türjei premontrei látogatóközpont augusztusi megnyitása előtt is van lehetőség meglátogatni a templomot. Érdemes bejelentkezni előre.
A templomban két helyen is tisztán olvasható a 36. zsoltár 4. mondata: „delectare in Domino et dabit tibi petitiones cordis tui” azaz „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szived kivánságait” (a jezsuita Káldi György fordítása szerint, mely bibliakiadás éppen jövőre lesz 400 éves). Az idézett szent szöveg szellemisége a falakon ábrázolt legendában is tetten érhető: egyrészt a jó és a gonosz harcának allegóriája is, ahol Szent László a keresztény hit védelmezőjeként jelenik meg, másrészt László szíve vágya a népe védelme és a keresztény értékek megőrzése volt, amit Isten segítségével elért. Ilyen megvilágításban a szöveg tulajdonképpen arra buzdít, hogy találjunk örömöt és elégedettséget Isten jelenlétében és útmutatásában; ha szívünk valóban az Ő akaratával összhangban van, akkor vágyaink is összhangban állnak az Ő tervével, és ezeket Ő úgymond megadja nekünk. – Ez egy korszakokon átívelő, örök érvényű üzenet, mellyel találkozva bármelyikünk mélyen elgondolkodhat erről. Vajon milyen érzés lehetett a falkutatónak néhány töredékből kihámozni a rétegek alá rejtőzött eredeti feliratot, mely feltárása nyomán ismét olvasható. Hála neki, a több évszázados üzenet napjainkban újra célba találhat. És milyen nagy szükségünk lenne rá ma is!
Be kell látnunk, hogy értékeinket örökös veszély fenyegeti: a felejtés árnyéka, a folyton változó ideológiai környezet, s bizony néha háborús helyzetek is. De időnként a feltárások és megújulások lehetősége nyílik meg, és szerencsés esetben újra átélhetjük a régmúlt értékét, üzenetét. Sokszor döbbenünk rá aktualitására vagy újra aktualitására.
Lángi József jelenléte a palota életében éppígy vált időszerűvé újra, és bár az első előadás témáját Türje legfőbb éke adta, tulajdonképpen ez az előszele volt annak a tervezett előadásnak, mely Sümeg ékkövéről fog szólni. Mintegy három évtizeddel ezelőtt készítette el előadónk a palota értékleltárát, és ezekről az értékes „apróságokról” is sokat tudna még nekünk mesélni. Tartsanak velünk legközelebb is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése