Párhuzamok és elmélkedések
Vitéz, harcos besenyő gyökerekkel rendelkező, padányi (csallóközi) családba született a mi Márton püspökünk. Életrajzírói nem értettek egyet pontos születési dátumáról, de aztán egy vatikáni levéltári forrás pontot tett erre a vitára: 1696. április 15-én született, és még aznap meg is keresztelték. – Ennek már bőven több, mint három évszázada. Az eltelt időben sok víz folyt le a Marcalban, felépült a sümegi püspöki rezidencia, a méltán híres Maulbertsch-freskós templom, és kövér számadatokkal lehetne leírni, hogyan született újjá romjaiból a veszprémi egyházmegye Márton püspök fáradhatatlan tevékenykedése jóvoltából.
Egyik fő életrajzírója, a Mindszenty bíborosként ismert Pehm József így ír róla: „… tehetségével, akaratával, keménységével, lobogó buzgalmával, eredményeivel népszerű és regebeli alak lett a Balaton mentén. […] hatalmas teste, ősmagyaros megjelenése, mongolos koponyája és arca, magas homloka, átható szeme, határozott arcvonalai belső értékről beszélnek és már a külső is sejteti, hogy Biró Márton a magyar katolikus egyháznak vezéralakja, hazájának – kora módja szerint – érdekes fia és bajvívója volt.”
Padányi Biró Márton portréjának részlete
Idén különleges napra esik Márton püspök 329. születésnapja. A nagyhét óriási horderejű eseményei között szinte elvesznek a nagykeddhez köthető történések, de állítsuk most ezeket reflektorfénybe, és engedjünk a szimbolikus jelentéstartalmakat felvonultató párhuzamoknak. Nagykedden Jézus újra elment a templomba (a főpapok nem örültek ennek), és példázatokat mondott a hallgatóságnak. „Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.” (Mt 22, 15-23.)
De más is történt még nagykedden! Ugyanis Júdás ezen a napon árulta el Jézust, aki azt is megjövendölte, hogy Péter meg fogja tagadni őt. Ebben is igaza lett. Sok tanulsággal bíró, küzdelmes út. Éppen benne lenni a dolgok sűrűjében, néha nehézkesnek, erőt próbálónak érződik, és csak hosszú idő elteltével látunk rá eredményességére, dicsőséges kimenetelére. Ugye, ez is ismerős?
Mennyei ügyek - Fogadóterem
Márton püspöknek is voltak kritikusai, ellenlábasai, rosszakarói a saját korában – megvívta a maga harcait, a maga igazságát. Sokszor széllel szemben, a többség akarata ellenére kellett döntéseket hoznia, és szigorú intézkedéseit csak az utókor tudja igazolni, értékelni. Könnyű innen, a régi pompájában tündöklő rezidenciából (biztos távolságból és közelségben) hangoztatni merész vállalkozását, fáradhatatlan akaratát, vasakaratú jellemét. Vajon három évszázaddal ezelőtt is így tettünk volna? Ott álltunk volna az oldalán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése