Képletes beszédek és beszédes képek
Vízkereszt napján, a karácsonyi ünnepkör zárónapján, amikor utoljára szokták meggyújtani a „gyertyákat” a karácsonyfán, gondolataink visszarepülhetnek a majd’ három évszázaddal ezelőtti vízkereszti beszédekhez, ugyanakkor felidézhetünk történeti hagyományokat, vagy akár egy közelmúltbeli látogatást a sümegi Maulbertsch-falképeknél…
„Víz-Kereszt napján 1738-dik Esztendőben Fölső Eörsön […] mondatott” prédikációjában Padányi Biró Márton (akkor még nem püspökként, hanem mint prépost) a szentmiséken bemutatott áldozatról beszélt. Hosszú a beszéd, 11 teljes oldalt tesz ki nyomtatásban, és egészen bizonyosan egy jéghideg templomtérben hallgatták a hívei január elején, még maga a prédikátor is leírja beszédének végét felidézve: „Oh bár több időm vólna ezen Szent Mise Áldozattyárul bővebben szóllanom! de most mind a’ hidegnek keménysége, ’s mind az időnek rövidsége miátt annak bővebb magyarázattyát mászszorra hagyván…” A terjedelmes szövegből egy gondolatot emeljünk azért ki! Rögtön a beszéd elején leszögezi: „Jóllehet tulajdonképpen semmi bizonyos háza, lakó-helye, avagy hajléka nincsen az Istennek… […] mindeneket bé-tölt… […] mert a’ testben csak izecske, vagy egy porczika sincs, melly elevenségét egészlen nem venné a’ Lélektül, olly egészlen lévén az egész testben…” Majd így folytatja: „… a Szent Irás leg-inkább három házárúl, lakó-helyérűl, és jalékárúl emlékezik az Istennek. Első Lakó-helye az Istennek […] az egeknek ege. […] Második lakó helye, háza, avagy hajléka az Istennek a’ Templom… […] Harmadik háza, lakó helye, és hajléka az Ur Istennek önnön mi vagyunk, és a’ mi lelkünk. […] az Istennek Temploma vattok, és az Istennek Lelke lakik ti bennetek.” Utóbbi gondolat Szent Páltól ered, Szent Péter pedig ezzel toldotta meg Padányi Biró Márton tolmácsolásában: „Ti is, úgy mond, mint élő kövek föllyül reá épittessetek, az az elmétekkel, gondolataitokkal, és igyekezetetekkel emelkedgyetek – föl az egekre…” – Nem kis feladat hárul az emberiségre, azon belül is különösen a papságra, akiknek feladata a mise bemutatása.
Érdekesség, hogy magát a mise szót a latin „missa est” azaz „menjetek, el vagytok bocsátva” szófordulatból szokás eredeztetni, amely a misék végén hangzik el. Ezt Padányi Biró Márton az idézett prédikációban másként elemzi: „Tudgyátok-é keresztény Lelkek honnan neveztetik a’ Szent Mise Misének? Ez a’ Deák szóbúl vette eredetét, mert valamint az a’ szó Karácsony, a’ Carnatione, a’ meg-testesüléstűl [lásd incarnatio – megjegyzés tőlem], ugy ez a’ szó Mise a’ Deák szótúl Missa, az az küldettetett, vette nevezetét. […] A’ Mise a’ küldetéstűl neveztetik, mert az, a mi ebben a Szent Mise szolgálattyában Istennek bé-mutattatik, ugymint a’ Krisztus Jesus, Istentül küldettetett mi hozzánk, és mi tőlünk ismég a’ Papok szolgálattya által viszsza-küldettetik az Istenhez…”
Erről egy másik vízkereszti „visszaküldettetés” is eszünkbe juthat, ugyanis majdnem fél évszázada történt már, hogy az 1945-ben amerikai „fogságba” került Szent Korona – a magyar állam önállóságának és függetlenségének jelképe – a magyar kormány többszöri kérésének eredményeképpen éppen ezen a napon, 1978. január 6-án érkezett vissza a Parlamentbe.
Kis kitérő után térjünk vissza a palotát építtető püspök vízkereszti prédikációihoz. Egy másik gyűjteményes kötetben, 1756-ban, tehát közvetlenül a sümegi freskómű elkészülte előtti időszakban látott napvilágot a hasonlóan terjedelmes beszéd, melyből idézünk: „…Isten isméretének és tiszteletének szentséges napja! mellyen a’ három Király Mágusok, a’ tsillagnak szokatlan fényessége által Országokbúl ki-vezettetnek, Bethlehembe mennek, a’ tizenharmad-napi Gyermek Istent imádgyák, és mirrával mint embert, arannyal mint Királyt, temjénnel pedig mint Istent meg-ajándékozzák…”
S már látjuk is szemünk előtt a sümegi plébániatemplom vonatkozó falképét, Maulbertsch által csodálatosan ábrázolva, aki pedig a programadó és mecénás megrendelő püspök intstrukcióit követve festette meg az idézett három máguskirályt: Gáspár, Menyhért és Boldizsár alakját. Az idős Gáspár király aranyat hoz (apródai által), a szerecsen Boldizsár tömjénnel szentelte meg. Utóbbiról eszünkbe juthat az a néphagyomány is, mely szerint éppen ilyenkor, Vízkeresztkor szentelték meg a házakat is, a bölcsek neveinek kezdőbetűit pedig a megfelelő évszámmal (+ 20 + G + M + B + 26 +) általában a családfő írta fel az ajtó szemöldökfájára. [Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat azaz Krisztus áldja meg e házat.]
A harmadik napkeleti bölcs Menyhért (Melchior) mirhát hozott ajándékba, de ő még nem lép be a fénykörbe a felidézett freskón, mintegy megtorpanva áll a lépcsőnél, és arra vár, hogy a vezeklést és áldozatvállalást is jelképező mirhát vajon elfogadja-e a Gyermek Isten. Az Üdvtörténetből tudjuk, hogy végül elfogadta sorsát, és feláldoztatott az emberekért, de érdekes ide idézni azt a későbbi mozzanatot is, amikor a Golgotán itatni akartak vele mirhával kevert bort, ugyanis ezt szokták adni a keresztrefeszítés előtt az elítélteknek, fájdalomcsillapító és bódító hatása miatt, azt viszont nem fogadta el, mert teljes öntudattal akarta beteljesíteni keresztáldozatát [lásd Márk 15,21-23].
A bölcsek hódolatáról egyébként csupán Máténál [lásd Mt 2,1-16] olvashatunk az evangéliumokban, és ott sincsenek sem számosítva, sem név szerint említve. Későbbi hagyományok (8. század) teszik meg ezt, a hozott ajándékok száma alapján. A hármas szám utalhat az akkor ismert földrészekre: Európára, Ázsiára és Afrikára (szimbolizálva, hogy az egész világ hódol előtte), vagy esetleg Krisztus méltóságaira: az arany a királyi, a tömjén az isteni, a mirha pedig az emberi mivoltára.
Dreikönigsfest néven a német nyelvterületen ünnepnap és munkaszüneti nap a mai, a magyar kifejezés: Vízkereszt pedig arra utal, hogy ezen a napon hagyományosan vizet szentel a szentmisén szertartást végző pap. Jézus megkeresztelkedésének emlékére ezen a napon áldották meg a vizeket.
Vízkeresztkor Jézus három megjelenésére [lásd epifánia] emlékezünk: (1) Jézus születése által Isten megjelent a világban. (2) Keresztelő Szent János megkeresztelte őt 30 éves kora körül a Jordán folyóban, és a Szentlélek galamb alászállt Krisztusra. (3) Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta, ezzel kinyilvánította isteni erejét.
Érdekesség: a január 6-án született leánygyermekeket Epifániának keresztelték, névnapjuk erre a napra esik.
Egyetlen nap a naptárban, a meghitt karácsonyi ünnepkör és a zajos farsangi időszak határán, és mégis mennyi mindent eszünkbe juttathat…
Nem tudom megemlítés nélkül hagyni azt a történeti tényt sem, hogy 1568-ban éppen e napon kezdődött a tordai országgyűlés, amely az Erdélyi Fejedelemség területén kimondta a négy vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius szabadságát és egyenjogúságát. Ez volt a világon az első rendelkezés a vallási toleranciáról! Mintegy két évszázaddal később pedig Padányi Biró Márton püspök az ő katolikus "fellegvárából", a sümegi püspöki palotából fejtette ki fáradhatatlan tevékenységét a katolikus megújulás céljával. Kedvelt eszközei pedig a hangoztatott, a nyomtatott és a „néma” prédikáció voltak: képletes beszédek és beszédes képek…
[Vízkereszttel kapcsolatos további olvasnivaló korábbi bejegyzésünkben itt található.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése