Az elmúlás lassítása
Focht Anna restaurátor volt a meghívott előadónk a Kulturális Örökség Napjai alkalmából. Már a múzeumi világnap ürügyén is szerettük volna meghallgatni őt, de akkor sajnos betegség miatt elmaradt a tervezett előadás, illetve változott a programunk. Most újra alkalmunk nyílt arra, hogy még közelebbről megszemlélhessük a Márton Püspök Palástja vendégkiállítás legérdekesebb műtárgyait.
Anna a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény műtárgyvédelmi munkatársaként nagyon is jól ismeri ezeket a kincseket, hiszen – bár eredetileg Padányi Biró Márton személyéhez fűződő liturgikus és használati tárgyakként innen kerültek az egyházmegye mai székhelyére – Veszprémből kölcsönöztük őket, ezzel is megidézve az építtető püspökünk személyét és korát.
Ezek a 18. századi múzeumi műtárgyak önmagukban is nagyon értékesek, de számunkra méginkább azok, a személyes kötődés miatt. Ebből a tárlatból emeltünk ki három vonatkozó liturgikus eszközt: a monstranciát, a kelyhet és a paténát.
Anna előadásából megtudhattuk a műtárgykezelés szigorú szempontrendszerét, kulisszatitkait, és nem utolsó sorban ezeknek a használati tárgyaknak a történetét: a győri műhellyel való kapcsolatot, a monstrancián található mesterjegy által nyújtott értékes információt, az aranyozás különböző technikáit, az anyaghasználat sokszínűségét, stb.
Az érdeklődő közönség soraiban helyet foglaló helyi ötvös iparművész, Rózsa Béla is tevékeny résztvevője lett az estnek, sok technikai információval bír a hasonló ötvösremekek létrejöttéről és a műhelyek működéséről, így személyes tapasztalataival is gazdagította a téma körüljárását. Béla egy rejtőzködő gyöngyszem Sümegen: fémműves formatervező, ötvös iparművész, vésnök és nem utolsó sorban a pécsi Művészeti Gimnázium tanára. De még egy ilyen „hétpróbás” szakember számára is egyedülálló alkalom volt, hogy közelebbről is szemügyre vehettük a majd’ háromszáz éves remekeket.
Éppen ez volt aznap „a zászlónkra írva”: a kapuk tágra nyitása, a kincseink bemutatása, az érdeklődés felkeltése a ránk bízott örökség iránt olyan szakemberek segítségével, akik nem csak ismerik ezeknek a történetét és szépségeit, de fontosnak is tartják annak hosszútávú megőrzését – így gyermekeink, unokáink is láthatják.
A Kulturális Örökség Napjai központi témája ebben az évben a „veszélyben lévő örökség” volt: az anyagi és szerkezeti eróziót felgyorsítja az egyre gyakoribb szélsőséges időjárás és a klímaváltozás, az életmód gyors változásával elhagyatottá válnak a régi életmódot szolgáló vagy reprezentáló épületek, szakmák halnak ki, kultúrák merülnek a feledés homályába, technológiák avulása gyorsul és még hosszan sorolhatnánk a műemlékek pusztulásának okait. – Nem véletlen, hogy Focht Anna előadásából éppen az a gondolat fogott meg leginkább, hogy a műtárgyvédelem célja legfőképpen az amúgy elkerülhetetlen elmúlás minél inkábbi lassítása. Ez a megfogalmazás – azon túl, hogy végtelenül szomorú hangulatú – meglehetősen nagy szerénységre vall, a szakma és a műtárgyak iránti roppant alázatot tanúsítja. Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek a kivételes alkalomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése