Buborékangyalok
A misztérium ott érhető tetten, amikor az
alkotó az ún. láthatatlan világból a látható világba az alkotást mintegy
átemeli. A kiállításod kurátora (Máthé Andrea) szerint egyfajta ellentét feszül
az alkotó lelkében a látható és láthatatlan világ között, mely feloldhatatlan,
és teljesen természetes módon vezet a melankólia érzéséhez. Vajon az alkotás
folyamata közben mit érez az a művész, aki végülis sikertelenül próbálja
feloldani a feszülő ellentétet? Hiszen nem is tudna nem alkotni?
Amikor új képet kezdek festeni, nemritkán egy
számomra is megmagyarázhatatlan feszültség lesz úrrá rajtam, de úgy gondolom,
hogy ez mindenkire jellemző, aki a semmiből létre akar hozni valamit. A kép szubjektív
üzeneteket hordoz, melyek lehetnek az én pillanatnyi személyes üzeneteim
magamhoz, valakihez, valakikhez, és nyilvánvalóan nem szólhatnak mindenkihez. Amikor
elkészül a kép, megteremtettem valamit, életre kel – így lesz életútja,
története, és lesz halála is. Az üzenet befogadása számtalan tényezőtől függ,
de biztosra vehető, hogy a kép minden nézőjére valamilyen hatást gyakorol. A
hatás milyensége a befogadótól függ.