Civilben (zsebre gyűrt glóriával)
A magyar költészet napja adta az apropóját Zöldy Pál első verseskötete bemutatójának. De többet kaptunk, mint szárnypróbálgató költeményeket.
Padányi Biró Márton volt rezidenciája
Civilben (zsebre gyűrt glóriával)
A magyar költészet napja adta az apropóját Zöldy Pál első verseskötete bemutatójának. De többet kaptunk, mint szárnypróbálgató költeményeket.
Sikert aratott a Püspöki Palota első workshopja
Április első szombatján ismét egy olyan program került megrendezésre a Püspöki Palota falai között, mely először debütált kínálatunkban. Molnár Judit, a Vidéki Hagyományőrző Egyesület elnöke tartott mézeskalács-díszítő workshopot az érdeklődők számára, aki a magyar-török kulturális évad apropóján elsősorban tulipán formájú mézeskalácsokkal készült a rendezvényre.
Barokk asztal, táncoló fények
Szerencsénkre és nagy-nagy örömünkre az időjárás is ünneplőbe öltözött idén március 15-én. Napsütés és kellemes meleg kísérte az érkező vendégeket a Püspöki Palota kapujáig, ahol egy pazar barokk szoknyába öltözött hölgy és egy daliás hajdú fogadta a látogatókat.
Festők titkai
Az idei év főszereplője nem más, mint Franz Anton Maulbertsch, akinek a munkássága nagy hangsúllyal jelenik meg a Püspöki Palota állandó kiállításán is. A tricentenárium alkalmából meghirdetett Emlékév első rendezvényét az idegenvezetők világnapjára időzítettük. Rögtön a publikálása pillanatától olyan nagy érdeklődés övezte, hogy 75 főnél le kellett zárnunk a regisztrációt, és módosítanunk kellett a bejárási útvonalon is. Hiszen a meghirdetett program több helyszín megtekintését is tartalmazta, melyek befogadó képessége különböző.
Szakmai szereplők – vendégségben
A szakmai kapcsolatok kiépítése, erősítése és a vendéglétszám növelése céljából 2024. februárjában study tour-okat szerveztünk. Meghívtuk a környező települések és megyék utazási irodáinak, Tourinform irodáinak a képviselőit, guest relation managereket, szállodai recepciósokat, valamint a közeli magánszálláshelyek üzemeltetőit, hogy bemutassuk számukra kínálatunk széles palettáját.
Összenyitott terek
… melynek még a távolság sem szab határt! Három különböző helyszínen, de mégis együtt mutatjuk be a méltán híres képzőművészeti gyűjtemény alkotásait: Tihanyban, Salföldön és Sümegen. Mintegy virtuálisan összenyitjuk kiállítótermeinket.
A Németországban élő, de erdélyi származású jeles műgyűjtő, Böhm József köré kiváló hazai és külhoni művészek tömörültek alkotásaikkal, mint pl. Maurer Dóra, Lakner László, Ingo Glass vagy Eugen Gomringer. Nem véletlen, hogy az illusztris névsorból éppen ezt a négy művészt emeltem ki, hiszen szubjektív élménybeszámolómból látni fogják, hogy a kiállított, konkrét, geometrikus és lírai absztrakt irányzatokba simuló kortárs alkotások közül éppen e négy művész képei szólítottak meg engem leginkább.
Az Országút Sümegre vezet!
Több évtizedes barátságok villantak fel meghívott fővárosi vendégeink és a hallgatóság soraiban ülő helyiek közös történeteiből, mely számunkra is meglepetést okozott, ugyanakkor visszaigazolást nyert az az előzetes megérzésünk, hogy az Országút hozzánk mintegy haza érkezik…
Fenék és Patience – fénylő csillagok
Egy kiváló versenylóról, Fenékről elnevezett főúri gazdaságban jártunk vendégségben.
(Vendégségben – ez lesz a címe új rovatunknak. Ugyanis nemcsak kizárólag magunkról, kiállításunkról, látogatóközpontunkról és rendezvényeinkről szeretnénk írni, hanem olyan élményeinkről is, melyeket más helyszíneken gyűjtöttünk. Szeretünk eljárni társintézményekhez, körülnézni a házuk táján, meríteni megoldásaikból. Szeretünk eljárni rendezvényekre, melyek látókörünket szélesítik, előadásokra, melyek tudásunkat mélyítik. Szeretünk ismerkedni hasonló értékszemléletű emberekkel, szeretünk tanulni a szakma elismert képviselőitől.)
„Harangok, szóljatok!”
Ebben az évben is számos rendezvényt tudhatunk magunk mögött: kedveztünk a családoknak, áldoztunk a szakmának, voltak népes, szabadtéri programok, de meghitt hangulatú, szűkebb körnek szóló rendezvények is; sokszor ünnepeltünk, néha megemlékeztünk, és a leggyakrabban tanultunk. Az idei év megkoronázásaként mindez együtt történhetett meg adventi rendezvényünkön.
A harangszó adventje
Egy később előkerült feljegyzésből* tudjuk, hogy anno 1753-ban a palota építtetője, Biró Márton püspök a régi, otthagyott, várbéli harang helyett új harangokról gondoskodott. Latin nyelvű feljegyzésében az előzmények rövid felvázolása után – a püspök jó szokásához híven – természetesen kikerekedik egy kronosztikon**, melynek minden sora az 1753-as évszámot adja ki. A szövegezése pedig arra utalhat, hogy a püspök három új harangot álmodott a régi helyett:
„CaMpans Ista ConsodenDo sIt aLtIsta
ConCorDIter aLtIssIMo
ConCInst gLorIaM Deo trIno
hoC fIne DeLata ab epIsCopo MartIno.”
Szabad fordításban körülbelül így hangzik: „Ezek a harangok legyenek összehangzóak a Legmagasabbal, a Hármas Isten dicsőségét énekeljék, erre a célra rendelte Márton püspök.”
Még ugyanebben a feljegyzésben előírja a püspök, hogy a harangok az új rezidencia keleti sarkán álló harangtoronyba helyeztessenek el, s a torony falára pedig e sorok legyenek felróva:
"noMen DeI CongLorIfICate
In pLateas DIspersos pro noCte CoMponIte
et teM pestates Longe abhInC DIspeLLIte"
azaz „Dicsőítsétek az úr nevét, a sötétben tévelygőket tereljétek az útra, és a viharokat messze innen űzzétek el!”
Fotó: Farkas Attila
Búcsú
Az alábbi beszélgetés 2017. június 20-án este 10 órakor fogalmazódott Miklósi-Sikes Csaba, volt múzeumigazgató és Szokoli Matyó a Püspöki Palota létesítményvezetője között:
„Egy régi sümegi utcanevet kerestem, úgy tűnt reménytelenül. Eszembe jutott Csaba és az ő fejében lévő „sümegi lexikon”. Hát rá írtam;
- Csabám, segítenél kicsit, kérdezhetek? – Meglepően gyorsan válaszolt:
- Te csak kérdezz bátran, ne kímélj!
- Tudod, vannak kérdések ebben a városban, amelyekre csak te tudod a választ.
Szent Mártonról reneszánsz dallamokon
A William Byrd együttes varázsolta el vendégeinket november 11-ei kápolnakoncertünkön.
Imbolygó fények a szellemjárta kastélyban...
Azt mondják, ilyentájt nyílnak a kapuk a másvilág felé, élő kapcsolatot hozhatunk létre „szellemeinkkel”… Megragadva ezt a lehetőséget, természetesen a kastély szellemeit is megidéztük, sőt, még egy igazán a Szellem mélységeibe merülős gasztronómiai élményt is kapcsoltunk hozzá.
Örömzene
Dzsemmelésnek is hívják, a zenészek spontán játéka ez. Vagy nem. Jelen esetben például olyan novellák füzére, melyet a szerző mintegy a saját örömére vetett papírra, és valamiféleképpen az életöröm kifejezésére, átérzésére is használhatók. Hasznosak bizony, ezt bizton állíthatom, hiszen már kétszer is olvastam. Tartalmuk sokszor meghökkentő vagy megrázó, de végső soron mindenképpen felemelő.
Szalmaszálak
Kulturális örökségünk szerves része, hogy a Keresztes Nővérek növendékei advent táján a Jézuska jászolába szalmaszálakat tehettek, ha valamilyen jó cselekedettel ezt kiérdemelték. Reggelire rántott levest kaptak. A vizet szamárvontatta lajtos kocsikkal hordták a Malom-kútról. Egy alkalommal a csacsi még az iskolai ünnepség himnuszába is belekontárkodott nagy hangon, ami persze tömeges kuncogásba fulladt, olyannyira, hogy még a híresen szigorú igazgatónő is elmosolyodott kissé…