Hét határon messze túl

„Mindenki tudja, hogy e vidéken minden út

 Sümegre vezet”

 Ezekkel a szavakkal szólal meg Padányi Biró Márton Faragó András színművész hangján a Püspöki Palota Mennyei ügyek című kiállításának fogadótermében. 

 

De mit is értett Padányi e vidék alatt? Meddig értek annak a területnek a határai, melyet kormányzott, s melynek egyik birtokközpontja a 18. század közepén ez a kicsi, dunántúli település?

Ha találgatásokba bocsátkoznánk, ne szerénykedjünk! A veszprémi egyházmegye akkoriban jóval nagyobb volt, mint napjainkban. Északkeleti csücske egészen a Dunakanyarig nyújtózkodott, délen pedig egy rövid szakaszon a Dráva határolta.

Akinek a falak mesélnek

 

Koppány Tibor kiállítása

 

  A Püspöki Palota közösségének szívügye ez az időszaki kiállítás, mert Koppány Tibor munkássága fontos része az épület történetének. De kölcsönös ez a kötődés, hiszen a Koppány családnak már három generációja mondhatja el magáról, hogy életének fontos része a sümegi püspöki palota. Talán ezért is lett ilyen meghitt hangulatú, mégis jelentőségteljes a megnyitó ünnepség. 

Anyák napja alkalmából

„Vérzett a szíve az édesanyának,

amikor utoljára megcsókolta búcsúzóban…”

 Az anyai aggódást, féltést, szeretetet nagyon szépen megragadó mondat. Még gyermek volt Biró Márton, amikor édesanyja nehéz döntést volt kénytelen hozni. A mélyen hívő, katolikus Hagymássy Katalin a református többségű környezetből Jászárokszállásra küldi fiát, hogy ott „növekedjék bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.”

„SÜMEG, mváros Veszprém m.”1

  

Szabadonczok

 A szótáríró Czuczor Gergely, a sümegi Püspöki Palota, és a magyar film napja… E három, látszólag egymással semmiféle kapcsolatban nem álló dolgot lehet közös nevezőre hozni a forgatókönyvíró-rendező, Pozsgai Zsolt Szabadonczok című, 2016-ban forgatott játékfilmjének köszönhetően. 

 

Az alkotás érdekessége számunkra, hogy legtöbb jelenetét a sümegi Püspöki Palota falai közt, illetve az épület környezetében forgatták, s erről mikor, ha nem ma, a magyar film napja alkalmából emlékezzünk meg?

Az érkezés

 

Az érkezés

 

 A dolgozószobaként is használt könyvtár a kastély délkeleti csücskében kapott helyet. Ez volt Padányi Biró Márton püspök egyik kedvenc tartózkodási helye, itt szeretett a legjobban dolgozni.

  Most is a terem közepén elhelyezett asztalnál ült. Vele szemben egy ablak, mely a szomszéd franciskánusok épületére nézett. Tőle jobbra egy másik, kisebb, beltéri ablak, ahonnan rálátás nyílt a kápolna kecsesen kacskaringózó stukkódíszeire és a szemet gyönyörködtető mennyezetfreskóra. A püspök baljára eső fal csaknem teljes felületét beborította a gyönyörűen kidolgozott, faragott fa díszítményekkel és intarzia berakásokkal dekorált bútorzat, melyben méltó helyre talált értékes és folyamatosan gyarapodó könyvgyűjteménye.

Hazatérés

 

Hazatérés

 

  1754 őszének egyik hűvös, esős estéjén kocsi zörgött végig Sümeg városának főutcáján. A hat dán ló vontatta fogat bekanyarodott a püspöki kastélyhoz vezető útra, hogy megtegye a hosszú, fáradságos utazás utolsó szakaszát. A sár nem könnyített az állatok helyzetén, de nem is kellet már sokat fáradniuk. A kastély főbejárata hamar felbukkant. A gyönyörű, alig egy éve kibővült, megszépült épület a franciskánus barátok rendháza mellett emelkedett.

 

A korábbi püspöki lakot Padányi Biró Márton, a veszprémi egyházmegye 77. püspöke álmodta újra, s építtette pompás, kerttel körülölelt, impozáns épületté. Valahányszor – mint most is – a püspök haza érkezett, büszkeséggel vegyes örömmel szemlélte művét, a helyet, amelyről joggal írta a pápának, hogy párját ritkító szépségű.

Húsvéti gondolatok

Húsvéti gondolatok

 A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon ünnepeljük a halál felett aratott győzelmet, Krisztus feltámadását, a megváltás misztériumát. Ezzel született meg maga a kereszténység, a Megváltás teológiája. 

A Márton püspök által megálmodott és Maulbertsch által megvalósított freskómű egyik nagyhatású részletén éppen ebbe a misztériumba nyerhetünk bepillantást.

"Bölcsen néz le ránk"

 "Bölcsen néz le ránk"

 Vers. Hány emberben indít el sokféle gondolatot, ha ezt a rövid szót hallja? Hány embernek jut eszébe szinte azonnal egy konkrét költemény, ami valamiért a kedvence? Mert megnyugtat, elringat, utat mutat, választ ad valamire, megnevettet, elgondolkodtat, vagy csak annyira szép, hogy az ember lelke szinte reszket ettől a szépségtől.

 

A költészet napján évről évre ezt ünnepeljük. A verseket és azokat a tehetségeket, akik annyi remekművel ajándékoztak meg minket. Szinte lehetetlen választani abból a gazdag kincsestárból, melyet a magyar költőknek köszönhetünk. Mégis van egy, mely számunkra különösen fontos, hisz nem kisebb személyiséget méltat, mint Padányi Biró Mártont, a Püspöki Palota építtetőjét. 

Bohóckodás a palotában

 

Bohóckodás a palotában

 Kende Kata bohócgyűjteményének vidám és vidámító tagjai vendégeskedtek a Palota Kávézóban. 

Titkos lakónk a Sala Terrena lépcsőházában

 Titkos lakónk a Sala Terrena lépcsőházában

"...rávigyáz a mohos, ó torony

S homályos, álmos, fázós alkonyon

A homlokán egy denevér átoson."

 

(Juhász Gyulától idézzük)

 

Bolondos tárlatvezetés

 

Bolondos tárlatvezetés

 Április elsején látogatóinkat kissé megvicceltük a bolondos tárlatvezetéseken. Reméljük, hogy felét sem hitték el annak, amiket a csörgősipkás tárlatvezetők mondtak…! 

Azok kedvéért, akik lemaradtak erről az alkalomról: megtudhattuk például, a könyvtár mennyezetén középkori kínzóeszközök ismerhetők fel a stukkódíszekben.  Megismerkedtünk Maulbertsch egyik festősegédével, Pöcök Jancsi piktorral, akinek az volt a feladata a plébániatemplom remekműveinek elkészültében, hogy a még nedves vakolaton elhelyezze a jelzőpöcköket, melyekre kifeszítve a fonalat, méretarányosan tudták felvinni a mester előzetesen elkészített vázlatait.

Sala Terrena - a napsugár otthona

Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (IX.)

Sala Terrena - a napsugár otthona

 Fürdőzzön akár reggeli fényben, pompázzon akár nappali világosságban, vagy öltöztesse finom pasztellbe a lemenő napsugár, a Sala Terrena minden napszakban gyönyörű.

 Hangulata is más, mint a kastély többi, díszesen kifestett tere. Ez a gyönyörűség valami könnyed, éteri. Játékos, de nagyon határozott, megfoghatatlan, mégis mélyen megérinti a szemlélőt, a szépre éhező lélek kitűnő tápláléka.

Bolond lakik a palotában!

Gyöngyhalászat a Püspöki Palota múltjának tengeréből (VIII.)

Bolond lakik a palotában!

   Látogatóinknak szokatlan élményben lehet részük, hiszen bármikor összefuthatnak a palotában lakó csörgősipkás bolonddal, aki épp olyan elválaszthatatlan része a kiállításnak, mint a festmények, a stukkók, vagy maga Padányi Biró Márton püspök.

Nem trükközök, csak tükrözök

 Nem trükközök, csak tükrözök

 Az élmény nagyon friss, még ropogós, meleg, illata betölti a teret. A varázs, mellyel telehintette a palota kávézóját, finom rétegként rárakódott a figyelmesen hallgató közönségre, de ott lebeg ma is a levegőben, meg-megcsillan a kávézóba költözött bohócok szemében, s apró magva talán már csírázni is kezdett az értő, befogadó hallgatóság szívében.

Aki itt volt tegnap este, ajándékot kapott. Egy kis batyut, aminek segítségével – mint a népmesék hősei – talán könnyebben boldogul a sokszor küzdelmes hétköznapokban, mint korábban. Talán másképp köszönt rá ma reggel az utcán az ismerősére, talán tudatosabban kereste – s jó esetben meglelte – a szemkontaktust, és egy mosollyal megkoronázva a pillanatot, talán jobb kedvvel, derűsebben mentek tovább mindketten.

Volt egyszer egy város...

 

Szabó Attila: Volt egyszer egy Város

Szép, napsütéses délután lehetett, amikor gondolt egyet és lefeküdt a rétre, ott a dombok tövén, a nagy tó közelében. Azért gondolom, hogy napsütéses idő lehetett, mert olyankor igazán jól esik kifeküdni a rétre, hallgatni a bogarak csámcsogását, a fű zizegését, a tücskök készülődését az esti hangversenyre. Csak feküdni, felhőt bodorítani, álmokat hurkolni a nap sugaraira. Ezt hívják semmittevésnek, ha jól tudom.