Ihletre találni
A sümegi Püspöki Palota egyike Magyarország azon kincsesládáinak, amely nem őrzi féltékenyen az ékszereit. Ez a láda nyitva van, és bárki részesülhet kincseiből. S aki belenéz, biztosan talál olyasmit, ami elvarázsolja, s gazdagabbá teszi.
„Jaguár a ponyva alatt”
Akár egy pazar Jaguár, mely szürke ponyva alatt rejtőzik, kicsit olyan a Maulbertsch-freskók helyzete is a köztudatban. Egyszersmind nemzetközi elismerésnek örvendő, ugyanakkor sok helybéli számára még mindig túl kevéssé ismert értékünk.
"Biró lelke jár a viharban"
- Földrengés a népi
emlékezetben -
Mindszenthy József különös tisztelettel őrizte egykori
elődje, Padányi Biró Márton emlékét. Ő írta meg egy terjedelmes, de nagyon
olvasmányos kötetben* a néhai veszprémi püspök életrajzát. A könyv igen értékes
forrása azoknak, akik érdeklődnek vagy valamilyen okból kifolyólag
esetleg kutatják Biró Márton életét, történetét.
5. Nyestkölyök büntetésben
Pöttyös bosszankodott. Morgolódott, mérgelődött, dohogott, zsémbeskedett.
Röpke kizárta, egyszerűen kizárta a kastélyból! Nemrég még az épületben játszott, most pedig kint kell gubbasztania az udvaron. A hátsó kert bástyáján feküdt a pocakján, mancsai hanyagul lógtak lefelé. Meredten bámulta az előtte araszoló csigát, amelyik – legalábbis a kölyök számára úgy tűnt – hosszú percek óta nem haladt egy tapodtat sem. Pöttyös mérgében nagyot fújtatott, mire a közeli fán tanyázó varjú gúnyolódni kezdett vele:
- - Kár, hogy ilyen lassú jószág, nem igaz, Pöttyös? De ne aggódj, talán másnap estére visszajutsz a palotába! – nevette el magát a madár rémes, fülsértő hangon. Pöttyös olyan csúnyán nézett rá, ahogy csak telt tőle. A szúrós tekintet láttán a szemtelen holló úgy ítélte, bölcsebb, ha odébb áll.
Pöttyös letörten nézett ismét a csigára. „Tényleg holnap este lesz, mire átér a bástya túloldalára?” – gondolta elcsüggedve.
„A festő, ha
ecsetet ragad,
lebonthatja a falakat,
s képeken át nyílik egy új világ…”
Franz Anton MAULBERTSCH 299. születésnapján megosztjuk követőinkkel az „Egy vödör mész” című kisfilmünket, mely a Plébániatemplom festőinek szereplésével enged bepillantást „a fény festőjének” virtuóz megoldásaiba.
A Mennyei ügyek című állandó kiállításunk festőfolyosóján vetített animációs kisfilmek arra hivatottak, hogy közelebb hozzák, könnyebben elképzelhetővé tegyék korunk embere számára a freskófestés bonyolult technikáját. Sümegen a festősegédeknek is sok feladat jutott. Maulbertsch több képen is szinte csak az utolsó simításokat végezte el. De hogy az utolsó ecsetvonásoknak mi volt a küldetése, és mennyiben változtatta meg a végső benyomást, az a közzé tett kisfilmből is kiderül:
A szolnoki Utazás Kiállítás vendége volt Sümeg városa, így természetesen az egyik fő attrakció, a sümegi Püspöki Palota is képviseltette magát a rendezvényen.
Padányi Biró Márton életéről – elsősorban Pehm (Mindszenty) Józsefnek köszönhetően – meglehetősen sokat tudunk, mégis rengeteg nyitott kérdés van még a püspökkel kapcsolatban.
A sok eldöntetlen kérdés egyike mindjárt Biró Márton születésének pontos dátuma. A kutatás nem kevesebb, mint három lehetséges évszámot jelöl meg: 1693, 1696 és 1697 is szóba jöhet a püspök születésének évszámaként.
Hogyan lehet közös nevezőre hozni a költészet napját, Padányi Biró Márton püspököt és a baktereket? Nemcsak ez, hanem az is kiderül az alább olvasható szövegből, mennyire sokoldalú volt Sümeg városának egykori nagyja, Márton püspök.
Ráhangolódás, újrahangolás, oldódás
Az évkör ünnepeinek sorában kiemelkedő helyet foglal el a Húsvét. A tavaszi napéjegyenlőség napján a fény és a sötétség erői éppen kiegyenlítettek, ám azután a fény javára dől a mérleg, így a természet erői évről-évre újra és újra feltámadhatnak a tetszhalálból. Ha van szemünk rá, részesülhetünk a csodából.
Így van ez Keresztút-történettel is. Ha fülünk van rá, megértjük az üzenetét. Zöldy Pál a saját szava járásával, mélyen zengő orgánumán, átható tekintettel kísérve közvetítette azokat a gondolatokat, érzéseket, emlékeket, melyek a Keresztút kapcsán az ő lelkében hullámokat vertek. Ez a hullámverés átterjedt ránk, a hallgatóságra is, és ez már önmagában felejthetetlen élményt nyújtott, de ezen az estén más is történt…
Padányi Biró Márton könyvtára
Az elmúlt szombaton, március 18-án tartalmas órákat tölthetett a palotában az érdeklődő. Vendégeink értékes ismeretekkel gazdagodtak Biró Márton könyvtáráról, majd megcsodálhattak egy 1668-ban nyomtatott kötetet, végül pedig élvezhették látványos architekturális vetítésünket.
A kis herceggel a Föld körül
Azok kedvéért, akik nem jutottak el rendezvényünkre: egy olyan világutazót képzeljenek el, aki megtölti lélekkel, történetekkel az úticélokat. Mert minden élménynek, utazásnak tanulsága, sőt üzenete van, amit mi magunk is megláthatunk, ha ilyen szemmel nézünk rá. Ebben lehet segítségünkre legutóbbi vendégünk, Nagy Péter – akár a Palota Kávézóban ücsörögve, akár a fotelben olvasgatva otthon.
Évszázadok máig élő dallamai
A magyar kultúra napján nem lehet szó nélkül elmenni azon kulturális örökségek mellett, melyeket a magyar katolikus egyháznak és jeles, példaértékű képviselőinek köszönhetünk.
A katolikus keresztény liturgia elemei – bár természetesen változtak, formálódtak az idők során – sok-sok évszázados múltra tekintenek vissza. Ez nemcsak a szertartások rendjére vagy a szövegekre igaz, hanem az énekek dallamaira is. Már Padányi Biró Mártont megelőző századokra is jellemző volt, hogy egy-egy dallam úgy élt, úgy „használták”, hogy arra több szöveg is íródott. Ezek a dallamok egészen napjainkig fennmaradtak, így izgalmas belegondolni abba, hogy egy mai vasárnapi szentmisén ugyanarra a dallamra éneklünk, amire Biró Márton püspök hívei, sőt az ő őseik is énekeltek.
Vízkereszttel, január 6-ával véget ér a karácsonyi időszak és kezdetét veszi a farsang. Ezen a napon eredetileg Jézus keresztelésére, a kánai menyegzőn történt csodatételre, és a napkeleti bölcsek látogatására emlékezett a római katolikus egyház. Később nyugaton ez utóbbi vált hangsúlyossá.
A kereszténység egyik legősibb ünnepének Padányi Biró Márton püspök is kiemelt figyelmet szentelt. Erről tanúskodik Evangyéliomi kenyér-mor’zalékok és apostoli búza-kalászok című prédikáció gyűjteményben megjelent Vízkereszt napján, illetve az azt követő vasárnapokon elhangzott igehirdetései.
4.
A mackó
Pöttyös fázott, ami már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy minden jókedve elpárologjon, de hogy ráadásul a hideg a legszebb álmából verte fel, igazán felbosszantotta a kölyköt.
Elgémberedett mancsokkal, aprókat ugrált az áthűlt parkettán, hogy kicsit felmelegedjen. Közben rosszkedvűen dohogott, morgolódott, amivel Röpkét is sikerült felébresztenie. A tündér álmosan pillantott le a kölyökre a stukkó rejtette meleg, mohával bélelt vackából.
- Mi a baj, Pöttyös? – kérdezte ásítva.
- Az a baj, hogy eltűnt a meleg! – kezdte a kölyök a panaszáradatot – Fázom! Annyira fázom, hogy arra ébredtem, vacogok, reszketek, didergek, remegek. És a föld is kemény, amin alszom. És hideg, nagyon hideg. Cserben hagyott a bundám. A saját bundám! – méltatlankodott a kis nyest, amivel akaratlanul is mosolyt csalt Röpke arcára, pedig a tündér őszintén sajnálta Pöttyöst.
- Mondtam neked, hogy egyre hidegebb lesz, és gyűjtsünk számodra mohát, száraz leveleket – emlékeztette a tündér a nyestet.
Ezzel Pöttyös nem tudott vitatkozni. Röpke valóban figyelmeztette, de valahányszor nekiláttak a gyűjtésnek, Pöttyös figyelmét mindig elterelte valami: hol szöcskét kezdett kergetni, hol versenyt futott az egerekkel a hosszú folyosókon, de előfordult, hogy egyszerűen kifeküdt a napra lustálkodni. Most vágyakozva gondolt vissza a meleg napsugarakra, és nagyon bánta, hogy nem hallgatott Röpkére.
