5. Nyestkölyök büntetésben
Pöttyös bosszankodott. Morgolódott, mérgelődött, dohogott, zsémbeskedett.
Röpke kizárta, egyszerűen kizárta a kastélyból! Nemrég még az épületben játszott, most pedig kint kell gubbasztania az udvaron. A hátsó kert bástyáján feküdt a pocakján, mancsai hanyagul lógtak lefelé. Meredten bámulta az előtte araszoló csigát, amelyik – legalábbis a kölyök számára úgy tűnt – hosszú percek óta nem haladt egy tapodtat sem. Pöttyös mérgében nagyot fújtatott, mire a közeli fán tanyázó varjú gúnyolódni kezdett vele:
- - Kár, hogy ilyen lassú jószág, nem igaz, Pöttyös? De ne aggódj, talán másnap estére visszajutsz a palotába! – nevette el magát a madár rémes, fülsértő hangon. Pöttyös olyan csúnyán nézett rá, ahogy csak telt tőle. A szúrós tekintet láttán a szemtelen holló úgy ítélte, bölcsebb, ha odébb áll.
Pöttyös letörten nézett ismét a csigára. „Tényleg holnap este lesz, mire átér a bástya túloldalára?” – gondolta elcsüggedve.



