Márton püspök születésnapjára emlékezve

 

Párhuzamok és elmélkedések

 

Vitéz, harcos besenyő gyökerekkel rendelkező, padányi (csallóközi) családba született a mi Márton püspökünk. Életrajzírói nem értettek egyet pontos születési dátumáról, de aztán egy vatikáni levéltári forrás pontot tett erre a vitára: 1696. április 15-én született, és még aznap meg is keresztelték. – Ennek már bőven több, mint három évszázada. Az eltelt időben sok víz folyt le a Marcalban, felépült a sümegi püspöki rezidencia, a méltán híres Maulbertsch-freskós templom, és kövér számadatokkal lehetne leírni, hogyan született újjá romjaiból a veszprémi egyházmegye Márton püspök fáradhatatlan tevékenykedése jóvoltából.

Gerlóczy Gábor önálló kiállításának megnyitójáról

 

„Aranycsináló”

 

Várakozásteljes izgalommal készültünk az eseményre. Ennek egyik oka az volt, hogy a kiállító művész, Gerlóczy Gábor erős szálakkal kötődik Sümeghez. De még inkább azért, mert Gábornak korábban már volt önálló kiállítása a sümegi palotában, 2013-ban, Melankólia címmel. – Az akkori megnyitón elhangzott, hogy képei nem a gyönyörködtetést célozzák, inkább felráznak és elgondolkodtatnak, mivel az alkotó tudatalatti világának kivetüléseiként jelennek meg. Ez valószínűleg azóta sem változott, de a képi megfogalmazás, a színhasználat és a motívumkincs annál inkább! Hiszen eltelt azóta egy bő évtized. Az alkotó ember megrázó és örömteli élettapasztalatokkal gazdagodott, így az önkifejezés formái is változtak, mondhatni letisztultak – tömörré és velőssé váltak. 

Finisszázs - Szentelt helyek

 

Kősziklára épült

 

Ritkán tartunk finisszázst, de most úgy éreztük, hogy a Szentelt helyek című időszaki tárlattól emlékezetesen szeretnénk elbúcsúzni.

 

Délutáni tea Széchenyi Tímeával

 

A közösségek fontossága

 

A magyar kultúra „másnapján”, január 23-án a Palota Kávézó vendégei voltunk egy csésze teára és egy meghitt beszélgetésre. Többen is jelen voltak az előző napi Felemelkedés konferencia hallgatóságából, számukra mindenképpen egy könnyed levezetése, lekerekítése lehetett az ott elhangzott rengeteg információnak. A reformkor bicentenáriumának apropójából meghirdetett Széchenyi Emlékév rendezvénysorozatának első állomásaként adott otthont Sümeg a konferenciának, hiszen a történelmi család legkorábbi és egyik legkiemelkedőbb alakja, Széchényi György városunknak is nagy építtetője, jótevője volt. A tartalmas program egyik fő szervezője a Gróf Széchenyi Család Alapítvány volt, melynek kuratóriumi elnöke Széchenyi Tímea, a történelmi család leszármazottja, egészen pontosan Széchényi Ferenc, a nagy könyvtár- és múzeumalapító szépunokája. 

Adventi koncert a Maulbertsch Emlékévben

 

Tedd le a kést!

 

             Ezt a meglepő címet kapta a karácsonyi dráma, egy kortárs szerzőpáros közös munkájának eredménye, melyet örömmel mutattunk be az adventi időszak lezárásaképpen a palota dísztermében. – Az már kevésbé meglepő, hogy a műsor tematikáját a Maulbertsch által megfestett, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó sümegi freskók adták. Hiszen egész évben próbáltunk sokféleképpen kapcsolódni a sümegi freskóműhöz, és ezzel bizonyos szempontból úgymond „Maulbertsch-fővárossá” is avattuk az emlékévben ezt a barokkos hangulatú kisvárost. 

Mártonok napja

 

Mártonok napja

 

November 11-én ünnepeljük a palota építtetőjének névnapját. Nevének jelentése „a Marshoz tartozó”, mely tükrözi harcos szellemiségét, védelmező szerepvállalását. Márton püspökben ugyanis a Veszprémi Egyházmegye 18. századi újjáépítőjét, a katolikus hit harcos védelmezőjét tisztelhetjük.

Szentelt helyek – időszaki kiállítás

 

Szakrális kincseink számba vétele

 

        Új időszaki kiállítást fogadott be a palota egykori díszterméből kialakított puritán tér. A fehérre meszelt falakon nagyon is jól érvényesülnek a Szentelt helyek címet viselő fotógyűjtemény tablói, installációi. 

Maulbertsch Látóút – Szombathelyre

 

Maulbertsch nyomában Szombathelyre

Az ekkor már nagy hírnévnek örvendő freskófestőt régi ismerőse, Szily János püspök hívta Szombathelyre, és 1782-től egészen a festő haláláig munkakapcsolatban álltak itt. A püspöki palotában és a székesegyházban is láthatók munkái, így természetesen mindkét helyszínt beterveztük a látóútba. A barokk élményeket pedig – terveink szerint – egy kis ausztriai kiruccanással szerettük volna leöblíteni, méghozzá Léka várát vettük célba, egy középkori lovagvárat, a templomosok titkos talákozóhelyét...

MAULBERTSCH300 EMLÉKKONFERENCIA ELŐADÁSAI

 

Távol és mégis közel

 

2024. szeptember 20-án tartott emlékkonferencia előadásairól felvételeket készítettünk, melyeket most egy csokorba gyűjtve adunk közre azok számára, akik esetleg lemaradtak a programról. Érdemes akár újra meghallgatni az előadókat, hiszen bámulatos sokszínűséggel és változatos megközelítésekkel hozták közelebb számunkra a sümegi Maulbertsch-freskók keletkezésének körülményeit, az eltelt évszázadok történéseit, az eddigi beavatkozásokat, de még a jövőt is előre vetítették számunkra, hiszen a restaurálás lehetőségeiről is sok új információt tudhattunk meg. Érdekes volt megmerítkezni az egyéni nézőpontokban, és elgondolkodtató a jelen embere számára is a freskómű időtlen üzenete és az ahhoz fűződő, újra és újra megújítandó viszonyulásunk. Minden generációnak felelőssége a freskók megismerése, megismertetése és megóvása. Ebben nyújt segítséget az alábbiakban felvonultatott, rögzített anyag az elhangzott előadásokról:

Tanári koncert rokokó miliőben

A Zene Világnapját ünnepeltük

Hamisítatlan őszi nap volt 2024. október 3-a: borús, hűvös és esős. Az a fajta barátságtalan idő, amelyikben csak akkor mozdul ki az ember, ha feltétlenül szükséges, és siet mielőbb hazatérni otthona melegébe.

MAULBERTSCH300 EMLÉKKONFERENCIA

 

Van egy közös ügyünk…

 

         Körülnéztem a konferenciateremben, és azt láttam, hogy hívó szavunkra összegyűltek a legkülönfélébb szempontokkal érkező résztvevők: művészettörténészek, restaurátorok, turisztikai szereplők, egyházi tisztségviselők, politikai vezetők, a városvezetés tagjai, muzeális intézmények képviselői, a közoktatásban szolgálatot teljesítők, közművelődési szakemberek, a társművészetek képviselői és megannyi nyitott szívű hallgatóság. Mindannyian azért voltunk jelen, mert van egy közös ügyünk. Hívhatjuk a sümegi Maulbertsch-freskóműnek, de talán időszerűbb inkább úgy megnevezni, hogy az „örökségünk”. Egy hatalmas érték, amit évszázadokkal ezelőtt hagytak ránk „örökül”. Nem szükséges kifejtenem, hogy mi dolgunk vele…

Kortárs alkotók Maulbertsch nyomdokain – kiállításmegnyitó és díjátadó

 

Újrafestett fények

 

        Megtelt a palota ihletett pillanatokkal. Csillogó szemű képzőművészek találkozó pontjává vált az udvar. Barokk dallamok kergetőztek a láthatatlan angyalszárnyakkal. Kíváncsi vendégek duruzsoltak a széksorokban. Aranyporos szavak röppentek a zsűritagok ajkairól – majd rózsaszínűre változtak a tapsoló tenyereken… Ez a sok csodás esemény egy 300 évvel ezelőtt született festőzseni halhatatlan érdemei nyomán bontakozott ki a szemünk előtt, óriási öröm volt a részesévé válni.

Maulbertsch Látóút – ezúttal Bécsbe

 

Maulbertsch köbre emelve

 

A művész választott székhelyvárosába látogattunk, ahol tényleg minden Róla szól, minden szál hozzá vezet. Bár nem itt született, hanem a Bóden-tó partján, de a Habsburg Birodalom fővárosában tanult az akadémián, és itt is rendezte be műhelyét, végül pedig itt tért örök nyugalomra a nyughatatlan ember. Ideje nagy részében a birodalom különböző szegleteiben alkotott, de mindig ide tért haza.

Kende Kata "Kedves Bátyuskám" című könyvének bemutatója

 

Egy este a barátságról

 

„Ragyogófényű Nándorom!” – akár ez is lehetett volna a kötet címe, de a „Kedves Bátyuskám!” megszólítás ugyanilyen jól illusztrálja Várkonyi Nándor és Weöres Sándor szívélyes és szoros barátságát. Ez az este róluk szólt. 

 

Maulbertsch Látóút: Pozsony, Szakolca, Kroměříž

3-századikra 4-keréken 5-ödmagammal

Magam nem mertem volna tervezni egy ilyen hosszú úttal, de egy frissen Maulbertsch-csel szerelembe esett freskórajongó bíztatására már szívesen megszerveztem a csehországi látóutat. A fő célpont a Kroměříž-i Maulbertsch Pinxit kiállítás volt.

Az első tervekben még szerepelt útközben (kb. 700 km!) Korneuburg, Mistelbach, Dyje, Mikulov, Brno és Bogoszló is, de az útvonal kalkulálásánál hamar rájöttem, hogy mindezekre túl kevés az egynapos út, ráadásul nem is mind egykönnyen látogatható, és a nyelvi nehézségek miatt nehézkes a leszervezése is, viszont benne maradhatott Pozsony és Szakolca.